Huszonhárom évvel ezelőtt, március 7-én egy irodalmi alkotás vetett véget Nagy-Britannia és Irán diplomáciai kapcsolatának. A világ vallási-, politikai életét megbolygató Sátáni versek ma is az irodalmi élet egyik legvitatottabb alkotásának számít

Míg a nyugati világ a szólásszabadság jelképét tisztelte a könyvben, az iszlám vallási közösségek egyenesen istenkáromlásnak tartották az irományt, így Ruhollah Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője kimondta az író halálos ítéletét. Az istenkáromlás vétsége mellett „hitehagyottnak” is bélyegezte a szerzőt, mely az iszlám hagyományok alapján szintén kivégzéssel büntetendő. Khomeini a szerző mellett a kiadók, fordítók kivégzésére is felszólította a muszlim közösségek minden egyes tagját, s nem kevesebb, mint hárommillió dollár vérdíjat tűzött ki Rushdie fejére. A tiltakozások miatt a könyvet számos országban betiltották, máshol – többek közt Angliában is – könyvégető szertartásokkal ellenezték a kötetet.

Az olasz fordító, illetve a norvég kiadó is súlyos sebesüléseket szerzett. A támadók a regényt árusító könyvesboltoknak sem kegyelmeztek, több helyütt robbantások akadályozták meg a kötet terjesztését. Egy törökországi hotel is áldozatává vált a zavargásoknak, mely a török fordítót látta vendégül. A szállodában felcsapó lángok között nem kevesebb, mint a 37 civil lelte halálát.
A könyv hírhedt múltja sokáig a magyar megjelenés gátjává vált, a fordítók ódzkodtak a magyar nyelvű szöveg elkészítésétől. A hazai megjelenés egészen 2004-ig váratott magára, bár egyesek szerint kalózkiadásban már a kilencvenes évek végén is olvasható volt. A fordító személye a mai napig homályba burkolózik, a külföldi támadások és fenyegetőzések miatt nem adta nevét munkájához.