Egy friss kutatás szerint nem csak a kapitány és a jéghegy volt a ludas a katasztrófában.
A Texasi Állami Egyetem kutatói szerint a balesetért részben a Hold a hibás. Mint mondták, 1912 januárjában 1400 év óta akkor volt az legközelebb égi kísérőnk a Földhöz, ráadásul bolygónk is akkor járt éves, Nap körül keringő ciklusának a csillaghoz eső legközelebbi részéhez. E két tényező szokatlanul erős tengeri áramlatokhoz vezetett, melyek egyrészt olyan jégdarabokat törtek le az északi vidékek jégtakaróiról, melyeknek még nem kellett volna leszakadniuk, másrészt pedig az akár több évig is eltartó út helyett pár hónap alatt levitte a jéghegyeket a hajózási útvonal közelébe.
Azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Edward Smith kaptiány a figyelmeztetések ellenére is teljes gőzzel haladt az Egyesült Államok felé amikor a katasztrófa történt, de azt mindenképpen el kell mondani, hogy a kapitány évtizedek tapasztalatával a háta mögött, rendkívül jól ismerte ezeket a vizeket. Nem csoda hát, hogyha a szokatlan és ritka égi együttállásról mit sem sejtve nem hitte el, hogy annyi és akkora jéghegy lehet előtte.
Az erős áramlatos elgondolás persze csak egy teória, hiszen soha senki nem fogja tudni pontosan megmondani, hogy honnan jöttek azok a bizonyos jéghegyek, de az biztos, hogy a különböző elméletek között ez az egyik legérdekesebb.
Forrás: New York Daily News
