A NASA két új videója a Hold legfrissebb közeli felvételei alapján teljesen új fényben tárja fel égi kísérőnket.
A Lunar Reconnaissance Orbiter felvételeiből álló egyik videó a Hold felett siklik el, és legfeltűnőbb jellegzetességeit mutatja. A szonda fotói nagy felbontásban mutatják a képződményeket, felfedik a mély krátereket, a tornyosuló hegyeket, még a NASA Apollo-misszióinak leszállóhelyeit és visszamaradt hardvereit is.A narrációval készül ''best-of'' Hold-túra felöleli az Orientale-medencét, a Shackleton-krátert, a Déli-sark–Aitken-medencét, a Tycho-krátert, az Arisztarkhosz-fennsíkot, a Mare Serenitatist, a Compton-Belkovich vulkánt, a Jackson-krátert és a Ciolkovszkij-krátert.
A második videó az LRO felvételei segítségével a Hold történetét mutatja be animációként, 4,5 milliárd évvel ezelőtti születésétől napjainkig. Mindkét videót a Goddard Űrrepülési Központ LRO csapata készítette a szonda orbitális pályán töltött ezredik napjának tiszteletére. Az LRO 2009. június 18-án indult Cape Canaveralból.A Holdról úgy hiszik, akkor jött létre, amikor egy hatalmas űrvándor a Földbe csapódott és kivájt egy darabot belőle. Ez az ütközés olyan erőteljes volt, hogy megolvasztotta a kőzetet, és a Holdat forró, folyékony állapotban hagyta korai éveiben. Ahogy ez az olvadt magma az idő előrehaladtával hűlni kezdett, kialakult a holdi kéreg.
Azonban az égitestet nem sokkal ezt követően ismét jókora aszteroida becsapódása zavarta meg. A 4,5 - 4,3 milliárd évvel ezelőtti időszakban a kutatók szerint óriási objektum csapódott a Hold déli pólusába és létrehozta a Déli-sark–Aitken-medencét. Ez a ma is észlelhető jellegzetesség a Naprendszer két legnagyobb ismert becsapódási kráterének egyike.
Az ütközés nem volt elszigetelt esemény. A Hold különféle méretű, számos űrvándor korai bombázásán esett át, bár ezek közül egyik sem volt olyan nagy, mint amely a Déli-sark–Aitken-medencét kivájta. A videó illusztrálja a becsapódások hatását a korai Holdon. Mivel az égitest belseje ekkor még nem volt teljesen lehűlve, magma szivároghatott át a becsapódás okozta felszíni töréseken. Egy idő után a vulkáni tevékenység alábbhagyott, a Hold tovább hűlt, és a becsapódások ritkábbá váltak. Égi kísérőnk jelenlegi sivár, látszólag változatlan felszíne elfedi korai életének eme erőteljes időszakát.
Forrás: Hirado.hu
