Őskori kígyószörnyeteg, egy majd tizenöt méteres Titanoboa cerrejonensis "leselkedik" a New York-i Grand Central pályaudvarnál.
A jó hír, hogy nem élő hüllőről van szó, csupán egy élethű makettről, amellyel a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum kívánja felhívni a figyelmet Titanoboa, a szörnyűséges kígyó című új tárlatára, amely január 6-ig látogatható - olvasható a Yahoo News hírei között.
A Titanoboa mintegy 65 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok kihalását követő paleocén korban élt. Egyetlen ismert faja a Titanoboa cerrejonensis a valaha felfedezett legnagyobb kígyó. 2009-ben a Kolumbia északi részén, La Guarja tartományban fekvő Cerrejón közelében lévő bányánál 28 T. cerrejonensis fosszilis maradványait találták meg. A felfedezés Jonathan Bloch,a Floridai Egyetem természettudományi múzeumának paleontológusa, valamint Carlos Jaramillo, a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet őslénykutatója nevéhez fűződik.
A 28 megtalált kígyóból a nyolc legnagyobb hossza 12-15 méter lehetett. Összehasonlításképp a legnagyobb ma is élő kígyó a zöld anakonda, amely 7,5 méteres, és a legnehezebb kígyófaj a Földön, valamint a közel 9 méteres kockáspiton.
A foszilis gerincet a mai kígyók gerincének alakjával és méretével összehasonlítva a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a T. cerrejonensis 12–15 méter hosszú lehetett, legvastagabb részénél 1 méter volt az átmérője, tömege pedig elérhette az 1135 kilogrammot. Noha a boához hasonlított, életmódját tekintve az anakondára emlékeztetett – vízben élt, hallal, krokodilokkal táplálkozott.
Forrás: MTI
