A floppy lemezeknél talán csak a szalagos, vagy a lyukkártyás adathordozók a rosszabbak, de mint kiderült, azért valamire mégis csak jók.
Nick Gentry az újrahasznosítás leleményes mestere. Festészeti tehetségét nem szokványos módon kamatoztatja, a festővásznat ugyanis floppy lemezekre cserélte. Portréit így az egyediség különös varázsa lengi körül; minden egyes darab önálló élettel bír, saját történetről árulkodik. Ez a személyesség ugyanakkor egy nagyobb, közös múltba ágyazódik, hiszen a művész a technológiai fejlődés távlataiba helyezi az alkotást.A tehetséges londoni alkotó először egymáshoz illeszti az adathordozókat – nem pusztán floppy lemezekkel, hanem VHS- és magnókazettákkal is dolgozik -, majd lendületes egyetvonásokkal megfesti remekeit. Az élénk színekre alapozó lemezdarabkák így látványos kompozícióvá állnak össze, s a modellek élethű mását adják.
