Piros lakkcipős férfi Madame mozgatja az élő-holt, féltárgy lányokat, a mű és igazi kezek mindig a tiltott testrészekre tévednek – a MaNNa és Bábszínház új, közös produkciója a Babák.

Jean Genet Cselédekje – amelyből készült a Babák – torz, álomszerű vízió, groteszk pszichodráma. Solange és Claire, a cselédek Madame távollétében folyamatosan játszanak, próbálják feldolgozni az elnyomást és képzelt gyilkossággal kitörni belőle, de valahogy mindig túl kevés az idő, hazaér az úrnő, mire megfojtanák, megtorpannak a tudatalatti félelmek kapujának küszöbén. Onnan pedig se előre, se vissza: megrekednek egy blokkolt, végletekig szorított, cselekvésképtelen tudatállapotban.

Amikor megjön Madame, akinek minden mozdulatát, hangsúlyát ismerjük már a lányoktól, kezdődik egy másik szerepjáték: babákká válnak a hatalommal bíró, ripacskodó, szeszélyes és kegyetlen gyermeknek kezében: felöltözteti és levetkőzteti őket, a sarokba dobja és felcseréli nevük kedve szerint. És amikor végre tényleg megpróbálják megölni, nincs kedve hozzá, elmegy inkább mulatni a monseigneurrel. A babák pedig csak egymás meggyilkolásának fantáziájával kapnak rövid, valódi feloldozástól mentes kielégülést.

A Babák rendezője (Fodor Annamária) jól választott darabot és csapatot magának. A szöveg szürkén nyomasztó ködként elterebélyesedő hangulatát mindig kellő pillanatban ellenpontozzák a szereplők dalai (zene: Nyitrai László) és a humor, a minimális és kellékként is használt díszlet – tükör és áttetsző szövet paraván, szétszerelhető próbababák és piros-fekete-fehér ruhák (díszlet: Michac Gábor, Boros Dorottya; jelmez: Csík Melinda) – pedig tovább erősíti a zártság, a folytonos fojtottság, a minden-mindenbe átfolyik, átszivárog érzést.

Claire és Solange mozgása (Sipos Vera), önmaguk kipótlása a próbababák testrészeivel intenzív benyomást kelt, az egybeolvadt élő és élettelen testek bábszerű mozgása beleég a szembe: egyszerre gyermeki és torzultan felnőtté kövült.

A Babákban a feloldozás mindig pillanatnyi és egy útja van: elszabadulnak az ösztönök, a düh és harag agresszív és szexuális formában ömlik szét a színpadon. Az előadásban folyamatosan jelen van az intenzív izgalom és a halálvágy, de az erotikus danse macabre lüktetése csak egyszer éri tetőfokát.

A színészek játéka tapasztalt és tehetséges, a karakterek megformálása, a színpadi intenzitás és jelenlét pont annyi, amennyi a Babákhoz kell. Mozgásuk hol erotikus, hol triviálisan emberi, teátralizálásukon sírni is, nevetni is lehet. Madame (Bercsényi Péter) pont annyival erőteljesebb, hogy érezzük, a két cseléd csak utánozta; Solange (Bohoczki Sára) és Claire (Mórocz Adrienn) egymás közti hatalomjátéka és szerepcserélgetéseik folyton billegő libikóka, egymástól való különbözőségük hajszálnyi, mégis érezhető.

A Babák korhatáros előadás, de a plakáttal ellentétben nem 14 év, inkább 18 felett ajánlott. És csak azoknak, akik bírják, amikor beszippantja őket egy intenzív, fülledt, nyomot hagyó élmény.

További előadások:
2012. május 11. 19:00 / Budapest Bábszínház