Ki, mennyire ismeri a népek gesztikulációs szokásait? Vajon milyen jól tudna egy nem honi átlagember érvényesülni, eligazodni köztük? Mennyire tudna félreértésektől mentesen kommunikálni idegenben? Könnyűnek tűnhet, ha jártas az adott nyelvben, de ismeri-e azokat a jelzéseket, gesztusokat, amelyeket használnak? Cikkünkben néhány, számunkra furcsa népszokásra hívjuk fel a figyelmet.
Hasonló a helyzet a karikaformára görbített hüvelyk- és mutatóujjal: Nyugat-Európában a politikusok szóbeli megnyilvánulásaik kiemelésére használják, a törökök így tesznek a nőknek szexuális ajánlatot, az USA-ban ez a kiváló minősítés, a Fülöp-szigeteken a pénz, Latin-Amerikában pedig az obszcénnek tartott viselkedés jele.
Ugyanígy vigyázni kell, ha a középső- és mutatóujj kinyújtásával V-alakot formálva győzelmet akar valaki jelezni, ugyanis az angolszász országokban „takarodj!”, illetve más durva jelentésben használatos ez a kézmozdulat.
Ha keletre utazik az ember, szintén van néhány hasznos tudnivaló. Számunkra megdöbbentő lehet, hogy az orrfújás Ázsiában több helyen tiszteletlenség, a böffentés pedig a jóllakottság, elégedettség jele. Hasonlóan elképesztő lehet, hogy Kínában a szem összeszűkítése a harag, az undor kifejezésére szolgál, a nyelvöltés pedig a csodálkozás jele.
Mielőtt külföldre megy az ember nyaralni vagy dolgozni, nem árt kitanulnia a nemzet gesztusait is, nem csak nyelvét.
Finoman szólva is elég nagy problémák származhatnak belőle, ha Görögországban valaki a nálunk megszokott módon stoppol, mert a fuvar mellé becsúszhat egy röpke homoerotikus kaland is. Vagy Törökországban a karikaformára görbített hüvelyk- és mutatóujjával megelégedettségét kifejező turistát akár a nők zaklatásával is megvádolhatják.
Forrás: Trubadúr Magazin
