Ismét több mint 400 énekes áll pódiumra május elsején este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, ahol Vajda János Változatok című műve és Andrew Lloyd Webber Requiemje hangzik el.
"Az Interkultur Hungária által 26 évvel ezelőtt létrehozott esemény előbb fővárosi, hét éve pedig országos énekkari találkozóvá vált, a hangversenyteremben megnyitása óta énekelünk" – mondta el a karmester.
Szombatra és vasárnapra szervezték meg a dunaújvárosi kórustábort – ez most rövidebb periódus, korábban egyhetes, családos táborokban próbáltak az énekesek, akik hétfőn már a fővárosban, a budapesti Olasz Intézetben veszik át a két darabot. Az egyesített énekkar hétfőn este pódiumra is lép. A hangversenyen közreműködő több száz fős kórus az ország több tucat városából áll össze évről évre a Művészetek Palotájában rendezett nagyszabású koncertre. A résztvevők fele, kétharmada visszatér a táborba, és erényük – jegyezte meg a karmester –, hogy sosem jönnek készületlenül, a találkozás előtt alaposan megismerik a kottát.
Az immáron több mint két évtizedes hagyománnyal bíró monumentális oratorikus hangversenyen két különleges alkotás hangzik el. "Igyekszem évről-évre más alkotói körből meríteni" – emelte ki Hollerung Gábor. "Volt olyan – szinte – slágermű, mint Verdi Requiemje. Máskor barokk kompozíciót szólaltattunk meg, például Händeltől az Izrael Egyiptomban címűt. Az utóbbi időben – mert egyre gyarapszik az irodalom – kortárs magyar zeneszerzők darabjait is műsorra tűzzük, idén Vajda János Változatok című, Szilágyi Domokos többrétegű, briliáns verseire készült művét választottuk" – részletezte.
A játékos hangulatú, virtuóz alkotás egyszerű gyermekdalokból építkezik, a Bújj, bújj zöldág, a Kiskacsa fürdik, a Száraz tónak nedves partján alaptémájából kerekíti ki a költeménynek szövegéhez illő, egyszerre szürreális és tréfálkozó darabot – taglalta a karmester. "Nem mondhatni, hogy Webber Requiemje nagyon ritkán hallható Magyarországon, de egyáltalán nem hétköznapi alkotás, főleg azért, mert nehéz énekelni" – fűzte hozzá Hollerung Gábor. "A szerzőnek zseniális a dramaturgiai érzéke, de az énekkarral nem bánik nagyon kedvesen. A mű viszont nagyon hatásos" – vélekedett.
