A 222 VOLT eddig példa nélkül való egyedi kísérlet: összetett életrajzi és korrajzi tabló. Olyan generáció szólal meg benne, amelyik még nem beszélte ki a magántörténelmét.

E nemzedéket itt és most négy művész képviseli: az 1950-es évek szülöttei, Budapesten élnek, gyökereik különbözők, de pályájukban erős hasonlóságot lehet felfedezni.

Krstiæ Milorad (1952) szerb katonatiszti családban született, és már húsz éve él Magyarországon; ügyvédi diplomája után teljesen a képzőművészetnek szentelte életét: festő és animációs rendező lett – Das Anatomische Theater (2006) című projektjében feldolgozta a XX. század történelmi és művészeti csomópontjait.

Lantos László Triceps (1955) vajdasági elmagyarosodott sváb családból jön; bölcsészkari tanulmányai után kísérleti színházak rendezőjeként és body art performerként vált ismertté – 1995-ben Az éhezőművész című 40 napos performanszában megmutatta, hogyan élhetjük túl kafkai világunk ketreceit.

Falcsik Mari (1956) gyökereivel a kisalföldi szabadgazdaságok és a mátraalji szőlőskertek földjeibe visszanyúló budai szakértelmiségi család sarja; a bölcsészkar után mint „a szabadságot a maga sajátos módján tágító kívülálló” fogalmazta meg magát – költészetének máig ez a kivételes tapasztalat adja a stabil talajt.

Barcs Miklós (1957) vízivárosi pedagógus anya és repülőtiszt apa gyereke, iskoláit a Medve utcában és Prága utcáin végzi, szociális munkás, filmes és kíméletlen blogger – hardcore zenekara, a Flash 1989-től mint „Magyarország lelkiismerete” van jelen a kulturális-politikai térben.



A négy alkotó más és más háttérből érkezett a kortárs művészet talajára. Portréjuk közös vonása, hogy Kádár és Tito szocializmusában nőttek fel, majd a magyar rendszerváltás és a délszláv polgárháború sodorta őket egymás mellé a budapesti avantgárd és undorgrund művészeti élet színterein.

Projektjük címe abból ered, hogy a közös emlékezés elhatározásának pillanatában összesen 222 évesek voltak. E különleges kísérletben a saját életüket tárják fel: származást, családi legendáriumot, barátságot és szerelmet, művészeti és kulturális projekteket, privát korélményt – és ez a szemszög, a „történelem alulnézetben” adja a betekintést a korszak nagyobb, személyesen túli összefüggéseihez.

Már a nevek elárulják, hogy a közös munka elemei a hagyományos írás (vers, próza), a képzőművészeti alkotás (grafika, kollázs), a film, a zenei és dokumentarista videoklip, de bőven kínál fotó- és más illusztrációs anyagot, multimédiás tartalmat is.

A projektnek a Prae on-line felülete ad megjelenési helyet, ahol fejezetei önálló rovatban láthatók-olvashatók hétről hétre, valamivel több mint egy évig, 60 héten át: az 1952-től 2012-ig tartó 60 évből egy-egy heti naplóanyag egy-egy évet dolgoz fel. A műfajok keverése értékesebbé teszi az on-line megjelenést, és ezekre alapozódnak a projekt lezárása után tervezett hagyományos publikálási formák. Az on-line netműhelyben érzékelhetővé, megtapasztalhatóvá válik a jelen idejű alkotói folyamat.

De a 222 VOLT egyfajta belépés a jövőbe is, ami megváltoztatja a múlt hagyományos szemléletét: „jövőbe zárt múlt” idejű, bizonyítva, hogy már nincs retrospektív, folyamatos látás a művészetben. A négy művész visszaemlékezése előremutatva kitapogathat valamit abból, mi lesz, mi lehet majd a jövő számára mindaz, amit ők átéltek.