Évek óta nem ünnepeltem a gyereknapot, Mondjuk, gyerekkoromban se nagyon, mert otthon mindig csípőből jött a hárítás, hogy márpedig nálunk minden nap gyereknap.

De idén nagyon meg fogom ünnepelni, nincs mese – azaz épphogy lesz. Nem is egy. Rengeteg.

Történt ugyanis, hogy megtaláltam ehhez a tökéletes gyereket. Legalábbis a hozzám leginkább passzolót. Ez a gyerek nem túl nagy, nem túl nehéz, tehát elbírom, ha éppen úgy hozza majd a sors, és rettentő szórakoztató.

Kérdez, érdeklődik, néz, figyel, lát és hall, a maga módján dolgozza fel az információkat, és kíméletlenül ragadja meg a lényeget – a többi ugyanis nem érdekli. Sem a körítés, sem a cafrang, sem a felnőtt világ számtalan hazug része. Nem kell még megfelelnie, nem kell pénzt keresnie, elég, ha magát megtalálja, meg a fagyijával a saját száját.

Gondtalanul és felhőtlenül tehet mindarra, ami nem passzol a világképébe, de ha érthetően elmagyarázzák neki, betartja az általa is ésszerűnek tartott szabályokat. Koszolni, maszatolni és egy igen keveset rosszalkodni is fog, de sebek nélkül nincs tanulás.

Játszik, amennyit lehet, mert játszani muszáj, játszani jó és hasznos, mert csak a játék a véresen komoly. Meg tud még döbbeni, és nem tudja elég nagyra nyitni a szemét, hogy mindenre rácsodálkozzon. Élvezi az újat és ragaszkodik a régihez, mert arra épít, rózsaszín párduc nélkül nem alszik, mese nélkül még kevésbé, mert minden jónak el kell nyernie a végső jutalmát, minden békát meg kell csókolni, és ha nem változik át királyfivá, akkor még mindig le lehet nyelni.

Nem érdekli, ha hamis az éneke, mert kit izgat, ha jólesik, szeret, ha szeretik, és mer sírni, ha nem, megnézi, amire kíváncsi, és ha rafkós is, nem feltételezi a rossz szándékot.

Még őszinte, még nem felnőtt, még nem tanult meg fapofával hazudni. Nem is nagyon érdeke, mert abból nem igazán származik előnye. De hibázik, csak az meg nem szegi kedvét.

Ez a gyerek itt van valahol bennem, vasárnapig ildomos lenne előcsalogatni, és olyan jól bánni vele, amennyire csak lehet, hogy eszébe ne jusson megint úgy elbújni, hogy évekig ne találjam.

Kívánom, ha nem tanácsolom mindenkinek, hogy ünnepelje meg gyereknapon magában a gyereket, számháborúzzon a haverokkal, mentsen királylányt, rajzoljon házikót, majszoljon csöpögős epret, vegye be a várat, olvasson mesét, feledkezzen bele magába, és nevessen, amennyit csak tud.

Mert egy mesekönyv sem szól az adózásról.