Nyolcadik életműdíját vette át Törőcsik Mari az Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál szombat esti gáláján.

Rajta kívül a csodálatos Geraldine Chaplin színésznő és a világhírű Claude Lelouch francia Oscar-díjas filmrendező részesül még az egész karriert értékelő elismerésben. Makk Károly Szerelem című, 1971-es alkotásával ünnepli közönség a kétszeres Kossuth-díjas magyar művésznőt. A film annak idején elnyerte a cannes-i filmfesztivál zsűrijének nagydíját, Törőcsik Mari pedig különdíjat kapott alakításáért. A művésznő meglepte a kolozsvári sajtót üdeségével, fiatalos hozzáállásával és nem mindennapi történeteivel. "Én miért beszéljek, ha nem kérdeznek?" – pirított rá ugyanakkor az újságírókra. És mégis beszélt, ha kérdezték, ha nem, csak úgy ömlöttek belőle a történetek.

Elmesélte, hogy nemrég meghívták az egyik magyar börtönbe, ahol a rabok a szakmájával kapcsolatos érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket tettek fel, és szavaltak is neki. Sőt, egyikük úgy mondott el egy Tóth Árpád verset, hogy magyar színész örülhetne, ha így szavalna – meséli. Azt is nevetve mondta el, hogy a férje szerint mióta az intenzív osztályon töltött két hónap után kiengedték, ő még többet beszél.


Törőcsik Mari elmondta, nem a Szerelem című filmjét szerette volna levetíttetni, hanem a Déryné hol van-t, amivel Cannes-i Filmfesztiválon díjat nyert, és amelyet férje, Maár Gyula rendezett. Állítólag nincs megfelelő kópia a filmből, ezért esett a Szerelemre a szervezők választása.

A magyar napot bemutató sajtótájékoztatón a színésznőt arról kérdeztük, hogy miért játszik még, mi tartja színpadon, hiszen több mint harminc elismerést kapott élete során, gyakorlatilag mindent elért már, amit egy színész elérhet pályafutása során.

"Igazából soha nem éltem át azt, hogy nem kellek. Nem merem teljesen abbahagyni, amíg úgy érzem, hogy rám csodálkoznak még a fiatal kollégák is. Ha csak azért szeretnének, mert egy kedves öreglány vagyok, akkor már nem mennék színpadra. Az egyik legjobb rendező megnézett egy előadásban, és azt mondta: kicsit elment a kedvem a színházcsinálástól, de maga visszaadta a kedvemet, kitalálhatatlan dolgokat tud művelni még mindig. Ezért vagyok még színpadon. Ha megérzem, hogy nem tudok lépni, majd abbahagyom."


Kíváncsiak voltunk, van-e a művésznőnek olyan szerepálma, ami még nem valósult meg. Határozottan válaszolta: "Nincs, és nem is volt soha. Bármilyen szerepet adtak, azt gondoltam én ezt nem tudom eljátszani, borzalmas vagyok – tehát mindig meg kell győzni engem. Arra vigyáztam, hogy kis szerepeket is játsszak, ne csak főszerepet. Ezt kötelezővé tenném minden színésznek. Most is a Nemzeti Színház mellett játszom még egy szobaszínházban is."

Egyébként a színésznő ritkán jár sajtóeseményekre, mert mindig attól tart, hogy magánemberként nem elég érdekes. Mégis, a kolozsvári sajtótájékoztatón ismét bebizonyosodott, hogy Törőcsik Mari mindig mindenkit érdekel.

Felmerült a kérdés a jelenlévőkben, hogy súlyos betegsége ellenére miért jött el épp Kolozsvárra : "Engem elkényeztetett a sors. Azért hívtak ide, mert egy életműdíjat kapok. Ez lesz a nyolcadik. Ezt azért az ember eljön átvenni és megköszönni" – mondta nevetve.


Természetesen nem csak Törőcsik Mari képviselte a magyar filmes gárdát, jelen volt még Elek Judith Visszatérés című filmjének néhány színésze, valamint a film producerei. Gáspárik Attila a pénzhiányra hívta fel a figyelmet, elmondta, hogy nagy potenciát lát a román-magyar koprodukciókban és megjegyezte azt is, hogy Tudor Giurgiuval javasolnák a román–magyar filmalap létrehozását, melyet a két kormány együttesen finanszírozna.

Törőcsik Mari csak annyit tett hozzá Gáspárik Attila kezdeményezéséhez, hogy "Tarkovszkij ma sehol sem készíthetne filmeket. Ez a kapitalizmus, a fiatalok dolga pedig az, hogy küzdjenek, tárgyaljanak, és folyamatosan próbálkozzanak."