83 évvel ezelőtt született, s világhírű naplóját is ezen a napon kezdte írni Anne Frank.

Anne Frank, a zsidó családból származó német lány 1929. június 12-én látta meg a napvilágot. Bár Németországban született, családjával Hitler hatalomra kerülése után külföldre menekült. A zsidó származású családon azonban az emigráció sem segített: hiába bujkáltak Hollandiában több mint két éven keresztül, végül mégis koncentrációs táborba kerültek. Anne és nővére, Margot megjárta az auschwitzi, majd a bergen-belseni haláltábort, édesanyjuk Auschwitzban vesztette életét.

1945 márciusában a bergen-belseni táborban tífuszjárvány ütötte fel a fejét, mely közel 17 000 fogoly életét követelte. Köztük volt Anne és nővére is, akik mindössze néhány héttel a tábor felszabadítása előtt vesztették életüket. Margita Pettersson, egykori lágertársa a következőképp emlékszik vissza Anne utolsó napjára: „Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni. Másnap meghalt.”

A tragikus sorsú lány gyermekkorától író szeretett volna lenni, ezért is kezdte írni naplóját, mely később a hírnevet jelentette számára. Feljegyzéseit tizenhárom éves korától egészen 1944 augusztusáig készítette. Elfogatásuk után Miep Giest, Otto Frank korábbi dolgozója vette magához azokat a dokumentumokat – köztük Anne naplóját is -, melyeket a család hátrahagyott. Így kaphatta meg a koncentrációs táborból hazatérő édesapa lánya feljegyzéseit, melyeket később rendszerezett, kommentárokkal látott el és kiadott.

A napló nem pusztán saját érzéseit, családjának történetét tárja fel, hanem a második világháború viszontagságait is hűen ábrázolja. A gyermeklélek egyszerűségét, könnyed optimizmusát korát meghazudtoló bölcsesség hatja át. Szavai közül még a legnehezebb időkben is derűlátás szűrődik ki: „Nagyrészt ebben rejlik a különbség köztem és anyám között. Az ő tanácsa búskomorság ellen: „Gondolj rá, hogy mennyi nyomorúság van a világon, s örülj, hogy nincs benne részed!” Én viszont azt tanácsolom: „Menj ki a földekre, a szabadba, a természet ölére, a napfényre, menj ki a szabadba, s próbáld keresni a boldogságot magadban és Istenben. Gondolj a sok szépre, ami benned és körülötted megmaradt, s légy elégedett!”- írja.