Hétfő délután, 72 éves korában elhunyt Dr. Géher István egyetemi tanár, József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító.
Géher István nemzedékeket nevelt az irodalom szeretetére és értő magyarázatára az ELTE Bölcsészettudományi karán, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és az Eötvös Collegiumban is. Alakja legendás, a Magyar Rádióban tartott Shakespeare-szemináriumai és egyéb irodalmi műsorai révén országszerte ismert. Műfordításai és könyvszerkesztései sokakhoz juttatták el az angol és az amerikai irodalom remekeit.
William Shakespeare munkásságának egyik legnagyobb hazai kutatójaként tartották számon, aki külföldön is ismertségre tett szert. Emellett költői és műfordítói munkássága is jelentős, a Műfordítók Egyesületének elnöke volt. Több kötete is megjelent, és számos irodalmi díjat nyert el (Soros Alapítvány Alkotói Díja, Déry Tibor-díj és József Attila díj).
Géher István professzor 2006-ban hivatalosan nyugdíjba vonult, azonban továbbra is a kar oktatója maradt. A reneszánsz angol irodalom doktori program vezetője volt, valamint több szemináriumot vezetett az elmúlt években is, köztük a már-már legendásnak számító, közel negyven éve futó műfordítás szemináriumát.
Végül egy vers Géher Istvántól, a Nem minden múlandó ciklus tizenkettedik darabja: A sorsához.
mindegy, mért vagyok itt? mért viselem holtom a vállamon?
bár rajtam nehezül percre a perc, én adom át neki
minden reggelemet. megtelik és rám örökűl a nap.
(„non omnis moriar”) – élek, amíg életem elvisel.
Forrás: litera.hu
