A bagdadi Nemzeti Színházban tartott áprilisi bemutató után a közönség izgatottan találgatta, vajon a darabbal visszatért-e a komoly művészet az iraki fővárosba. A nézők a Shakespeare-klasszikusba öltöztetve saját életük utóbbi kilenc évének lenyomatát kapták vissza.
A fesztivált a Rómeó és Júlia Bagdadban előadása nyitotta meg. A darabot tízszer fogják játszani július végén és augusztus elején a londoni olimpia kulturális programjának részeként is. A különböző vallási felekezethez tartozó szerelmesek története a közelmúlt kollektív iraki tapasztalatának csaknem minden elemét érinti. Az, hogy a sok könny mellett sok nevetést is kiváltott - főleg a robbanószerrel megrakott mellényt viselő, al-Kaida harcosra emlékeztető, mégis pojácaként viselkedő, Júliáért epekedő Paris alakja -, talán azt jelzi, hogy az iraki társadalom kezd megbékélni a háború traumájával.
"Rómeó kilenc évig nem látja Júliát, és első találkozásukkor a szunniták és síiták közötti konfliktusról beszélnek" - fedte fel Monadhil Daúd iraki színész és drámaíró, aki a darabot rendezte, és két éven át írta is. A szunnita és síita szó nem szerepel a darabban, de oly módon utalnak a két felekezetre, hogy az iraki közönség azonnal tudja, hogy miről van szó. Capulet, Júlia apja szunnita, mint azt vörös-fehér kockás kefijéje, kendője jelzi (arról nem is beszélve, hogy egy al-Kaida-harcos akarja feleségül venni a lányát). Rómeó apja, Montague ellenben fekete-fehér kockás kendőt visel, amely a síiták körében elterjedtebb. "Az üzenetem az, hogy a szerelem jobb, mint a családok közti konfliktus" - nyilatkozta Daúd.
A darabban lépten-nyomon felbukkannak az iraki élet részletei. Egy amerikai tábornok kámeát farag, miközben gépfegyver ropogása a háttérzaj. Mivel Mercutio Mab királynőről szóló, szexuális töltetű meséjét túl kockázatosnak ítélték ahhoz, hogy konzervatív közönség előtt elhangozzon, egy férjet kereső bogárról szóló iraki mesével helyettesítették.
A produkció szorosan kötődik Irak kulturális múltjához, a múlt század ötvenes éveinek élénk színházi életéhez. Ezt a múltat azonban fokozatosan eltörölték a háborúk és szankciók évtizedei, az, hogy Szaddám Huszein kormányzata nem tűrte a véleménynyilvánítás szabadságát. Daúd, az 52 éves rendező az 1980-as években hagyta el Irakot, miután egy, az iráni-iraki háborúról szóló produkciójával feldühítette a kormányzatot. "Szaddám Huszeinnek nem tetszett, és a helyzetem nagyon veszélyessé vált" - idézte fel. Elhagyta Irakot, és évekig a menekült művészek vándoréletét élte Stockholm, London és Damaszkusz között utazgatva. Tanult Oroszországban, előadásokat rendezett a washingtoni Kennedy Központban és a New York-i Brooklyni Zeneakadémián.
A Rómeót és Júliát játszó fiatal színészek alakítását az a törekvés hatja át, hogy a művészek új generációja számára visszaszerezzék a régi hagyományokat. "A mű az iraki valóságról szól, egyúttal üzenet a világnak - húzta alá a Rómeót játszó 24 éves Ahmed Moneka. - Mindannyian keresztülmentünk ilyen dolgokon, mindannyian részesei voltunk a válságoknak és felekezeti konfliktusoknak." A szunnitaként ábrázolt Júliát játszó 23 éves Szarva Malik síita kurd, aki a más felekezetű iránti tiltott szerelemre vonatkozó tapasztalataiból kiindulva építette fel az ábrázolt alakot. Három évvel ezelőtt, egyetemistaként beleszeretett egy szunnita fiúba. A kapcsolatot tovább bonyolította az, hogy az ő családja gazdag volt, a fiúé nem. Eldugott helyeken találkozgattak az egyetemen és sűrűn leveleztek. "A családom folyamatosan le akart beszélni róla" - idézte fel az akkor történteket.
Ma már házasok."Sok férfi és nő, lány és fiú van, akik nem lehetnek a szerelmükkel. Én is közéjük tartoztam. Ám ha valóban szeretik egymást, át kell törniük a korlátokat" - szögezte le.
Forrás: MTI
