A Hubble űrteleszkóp új felvételt készített a Herbig-Haro 110 objektumról, egy újszülött csillagból áramló forró gázgejzírről.
Bár a Herbig-Haro (HH) objektumok különféle alakzatokban figyelhetők meg, az alapvető elrendeződés rendszerint ugyanolyan. Felhevült gáz ikerfolyamai, melyek egy formálódó csillagból eltérő irányba kilökődve haladnak át a csillagközi űrön. Ezeket a folyamokat a por- vagy gázkoronggal körbevett, fiatal csillagba ömlő gáz látja el energiával. Amennyiben a korong az energiatartály, akkor a csillag a gravitációs motor és a jetek a kiürülő anyag.
A Hubble HH110-et ábrázoló felvételén a gáz egyik ilyen örvénylő folyama látható, ahogy átkígyózik a fotón. A HH110-ben és más Herbig-Haro objektumokban lévő bonyolult struktúrák azért jönnek létre, mert az anyagfolyamok (jetek) nem teljes vákuumon haladnak át. Amikor az energikus és gyorsan haladó Herbig-Haro anyagfolyamok hűvösebb gázba ütköznek, lökésfrontot hoznak létre, ennek nyomai olyan alakot öltenek és úgy is viselkednek, mint a hajók előtt kialakuló orrhullámok. Ezek az úgynevezett fejhullámok – melyek a magas hőmérsékletnek köszönhetően izzanak – a Herbig-Haro objektumok egyedi jellegzetességei.
A HH110 és más, hasonló objektumok szerkezete úgy működik, mint a távírószalag, rögzíti a gazdacsillag aktivitását. A csillag szeszélyes kitörései akkor következnek be, amikor több anyag zuhan bele, a jelenség a HH-objektumokban fényesebb csomókként vagy pacákként rögzül, amelyek évek folyamán haladnak végig a jeten.
Bár az anyagfolyamok nagyon gyorsan mozognak, egyben hatalmasak is. A fotón látható gázfolyam hossza mintegy fél fényév. Ez azt jelenti, hogy a mi szemszögünkből mozgása igen lassúnak tűnik még évek távlatából is. A Herbig-Haro objektumban lévő csomók aktuális sebességének és pozíciójának lemérésével a csillagászok visszaforgathatják az időt, egészen odáig, amikor a csomók létrejöttek. Ennek révén felderíthetik a gazdacsillag körüli környezetet.
Forrás: Hirado.hu
