Idegenek vesznek körül, mégis összetartozunk. Mert összemosolygunk, ha sorban állunk a tizedik kenyérlángos sütöde előtt, és együtt énekeljük a Hej, Dunáról fúj a szélt.

Ez még mindig sokat jelent.

És persze Gryllus Dániellel sem kötözködöm, mert véletlenül a kislányom lábára lépett Ferenczi Gyuri és a Rackajam koncertje alatt. Ez egy kaláka. Nagyon sokan dolgoznak itt és ezen, így vagy úgy, illetve ki így, ki úgy, de a cél ugyanaz: közösségi élményt nyújtani, nemtől, kortól és hovatartozástól függetlenül.

Fagylaltkelyhek olvadoznak a vásárosokkal együtt a Dobó téren. 35 fok, de csak az árnyékban. Kitartó fiatalok egy csoportja próbálja elsajátítani a moldvai lépéseket a színpad előtt, miközben még a galambok is odaragadnak a bitumenes lábazathoz, a szoborcsoporton tojásrántotta is készülhetne.



Kicsit kevesebben vannak, mint azt megszokhattuk, de most új a helyszín. És az is igaz, hogy a Diósgyőri Vár környékén nincs sok látnivaló, így inkább ottmaradt az ember, Eger központjában viszont elnyelhetik a közönséget a sokszínű programok. Ebben a fesztivál szervezőgárdája is segített, ugyanis most egyszerre három helyszínen várták kisebb-nagyobb koncertekkel, Petrás Mária és Blaskó Sándor kiállításával, valamint esti táncházakkal az idelátogatókat.

De jó választás volt Eger. A bor és a népzene egyébként is kézen fogva járnak. Talán sokan rájöttek, hogy a környék panoptikuma nem csak a Szépasszony Völgyből áll, és sajnos az igazán jó borokat sem ott kell keresni. De aki keres, az talál. Többek között a fesztiválon…

Álljon itt azért néhány szubjektív vélemény a jobbító szándék jegyében:

- Ha minden egy helyen lenne (ez esetben az Egri Várban), akkor erősebb lenne a régi fesztiválélmény.

- Ha nincs idő arra, hogy az együttesekkel kialakítsák a pontos hangképet a koncertek előtt , akkor ne digitális pultot vigyenek a nagyszínpadhoz (ami egy kicsit megnehezíti a gyors reagálást), mert a szegény Muzsikás együttes alatt végig gerjedt a bőgő, és ezt nem sikerült orvosolni a műsoruk végére sem.

- Hiányoltam a pálinkás embert, aki kitűnő választékával és ajánlataival üde színfoltja volt régen a fesztiválnak.

Azt hiszem, ezek nem olyan nagy problémák, és az sem baj, ha a hangosításon kívül minden így marad.

Az esti Kaláka koncertet pedig nagyon vártuk 13 éves lányommal, hogy együtt énekeljük Jonatán a kapitányt, és a Cinege cipőjét a zenekarral…