Az Északi-tenger "Atlantiszát", az évezredekkel ezelőtt elsüllyedt Doggerlandet mutatja be a Royal Society nyári londoni tudományos kiállítása.

Doggerland Észak-Skócia, Dánia és a Csatorna-szigetek között terült el, és a feltételezések szerint sok tízezer embernek szolgált otthonául, mielőtt elnyelték volna a hullámok. A szakemberek úgy vélik, hogy a földet fokozatosan hódította el a tenger Kr.e. 18 000 és Kr.e. 5500 között. Az elsüllyedt világot tizenöt éve kutatják a St. Andrews Egyetem, a Dundee-i Egyetem és az Aberdeeni Egyetem kutatói. "Doggerland Európa szíve volt" – emelte ki a kutatásokat megszervező Richard Bates, a St. Andrews Egyetem geofizikusa.

Elmondta, régóta feltételezték, hogy létezhetett egy elveszett világ, erre utalt a halászok által az Északi-tengerből kiemelt emberi csontok sokasága, a kutatásokat azonban csupán az utóbbi években kezdhették el az olajtársaságokkal együttműködve. Így kezdték fokozatosan megismerni az elveszett világot.
Az őskori fák maradványai, kőeszközök, mamutok fosszilizált maradványai, valamint az olajkutató cégek geofizikai adatai segítettek rekonstruálni az Északi-tenger "Atlantiszát". A kutatások alapján Doggerland egy hegyes-völgyes vidék volt, nagy tavakkal és kiterjedt mocsarakkal. Ahogy emelkedett a tengerszint a végén már csak a hegycsúcsok kandikáltak ki szigetekként a vízből.

A pollenek, magvak alapján a kutatók meghatározták Doggerland növényzetét, valamint "eltartóképességét", azaz azt, hogy körülbelül mekkora lakosság élhetett a területen. A program folytatásaként a kutatók az esetleges temetkezéseket, menhireket (magányos köveket), valamint mamutok maradványait keresik.

Forrás: MTI