A fotótörténet egyik legnagyobb hatású alakja újszerű, kísérletező kedvének is köszönheti hírnevét. Nem lehet minden fenékig tejfel, a munkahelyi sikerek mellett magánélete elég zűrösen alakult.
Kezdetben a művészi fotográfia híve volt, majd a festészeti elemeket elhagyva a valóság hű bemutatására törekedett. Témáit főképp az utcai élet világából merítette, ám objektív, beállítás nélküli munkái nem arattak nagy sikert a főképp festészeti témákhoz, műtermi képekhez szokott közönség körében. 1890-ben egy családi tragédia miatt kénytelen visszatérni szülőföldjére, ám továbbra sem hagyott fel a fotográfiával.
Az Amerikai kontinensre visszatérve egy erőteljes művészeti misszióba kezdett: egészen haláláig azért küzdött, hogy az akkor még merőben új eljárás művészeti értékét elfogadtassa hazájában. Kiadta az első fotográfiai folyóiratot Camera Work címmel, így bemutatkozási lehetőséget teremtett a tehetségesebb alkotók számára. Később útjára indította a 291 című fotómagazinját, melyet az általa alapított, avantgárd művészeket támogató Gallery 291-ről nevezett el (többek között Cézanne, Picasso és Matisse is kiállította képeit Stieglitz galériájában).
„Csupa becsületes, spontán kép, amelyek nagyon különböznek mindattól, amit egyébként kiállítani szoktak…Stieglitz képeiben a motívum, a tartalom a maga saját anyagában vagy egyéniségében szólal meg, teljesen őszintén és tökéletes technikával…Semmi modorosság, semmi hatásvadászat, semmi trükk nincs bennük. Olyan tökéletesek, olyan finomak, hogy kétségkívül művészi alkotásoknak kell tekintenünk őket”- ismerte el munkáját korának egy kritikusa.
1917-ben ismerte meg későbbi feleségét, Georgia O'Keefe-t, aki miatt felbontja korábbi házasságát. Megszállottan fotózta hitvesét, 1918 és 1925 között több, mint 350 portrét készített róla, így ez az időszak volt a Stieglitz legtermékenyebb korszaka.
1946. július 13-án hunyt el. Munkássága, képeinek egyszerűsége, újszerű perspektívái révén a fotótörténet egyik legnagyobb hatású alkotóját tiszteli személyében.
