A franciák legnagyobb írója, Alexandre Dumas 210 éve, ezen a napon született. De mégsem ő írta volna a neki tulajdonított sikerregényeket, mint A három testőr vagy a Monte Cristo grófja?
Létezik az irodalomban egy fogalom: a szellemíró. A kifejezésnek az első lehetséges asszociáció ellenére semmi köze nincs a misztikus témájú művekhez. Ha csak annyiban nem, hogy titokzatos, a háttérben maradó alkotóról van szó, aki egy ismert író nevének árnyékában alkot.Ennek a típusnak a XX. században divatba jött változata, amikor a híres emberek bestsellernek szánt önéletrajzi művüket egy színfalak mögött maradó alkotóval íratják meg. Ezt filmesíti meg Roman Polanski a Szellemíró című drámában, amelyben a Ewan McGregor által játszott tehetséges angol író kapja a feladatot, hogy a brit ex-miniszterelnök (Pierce Brosnan) emlékiratait befejezze és tökéletesítse.
Természetesen nem arról van szó, hogy a franciák nagy írója minden feladatot kiadott volna a kezei közül, de több forrás szerint is számos szellemíró (más néven stróman) segítségét is igénybe vette, akik közül Auguste Maquet volt a legismertebb. Ő vázolta fel a Monte Cristo grófja cselekményét, de fontos szerepet játszott A három testőr és más Dumas regények megírásában is. Amikor együtt dolgoztak, Maquet találta ki és vázolta fel a cselekményt, Dumas pedig kidolgozta a részleteket, párbeszédeket, és a befejező részeket.
Ezt a témát filmesíti meg a 2010-ben mozikba került francia film, a L'autre Dumas. A Gerarde Depardieu főszereplésével játszódó film előzetese:
De mi is lehet az oka ennek a kétoldalú, és mégis egy embernek ismertséget hozó módszernek? Ismertség hiányában az árnyékíróknak legtöbbször esélyük sem volt a munkáik kiadatására, ezért sokan szegődtek el nagy írók mellé (természetesen nemcsak Dumas esetében beszélhetünk erről a jelenségről). Maquet az 1830-as években regény- és darabszerzőként dolgozott, de hiába ismerték el a kiadók tehetségét, nagy nevekre volt szükségük a sikeres példányszám miatt. Így jutott el az író Dumashoz, akitől ekkor még ő kérte, hogy feldolgozná-e legutóbbi művét, és az megjelenhetne-e a neve alatt.
Az irodalomtörténész Schopp szerint egyszer, A három testőr darabjának bemutatója után Dumas nyíltan kiállt a közönség elé, és Maquet-t társszerzőnek nevezte. A művek jogai ettől függetlenül mindig az ő tulajdonában maradtak. A bíróságon sem sikerült pert nyernie a szellemírónak az íróóriás ellenében. Az elismerés morzsája is későn érkezett: Maquet sírfeliratán feltüntették azokat a regényeket, amelyek alkotásában részt vett. Ez a kompenzáció keserédes színt ad azonban a történetnek, ha hozzátesszük, hogy eközben Dumas ma a legnagyobb franciák közt a Panthéonban nyugszik.
Levon-e Dumas regényeinek hitelességéből, ha tudjuk, hogy egy kevésbé sikeres íróval közösen dolgozta ki őket? A francia író képében egy rafinált üzletembert, vagy továbbra is a tehetséget látjuk, ennek az információnak a birtokában? Mindenkinek saját döntése értékelni az irodalom rejtett titkait, és úgy olvasni ezek után a francia író nagy regényeit, ahogy kedve tartja.
