Hátborzongató jeleneteknek lehetünk szemtanúi a fotósorozat képein. A fiú egyszer egy sziklaszirt szélén, ugrásra készen áll; legközelebb pedig már a sivatag keresztjei közt sétál.
A dublini fotós, Martin Marcisovsky érdekes sziluetteket örökít meg, hasonlóan figyelemfelkeltő háttér előtt. A tájban eltörpülő figurák, amelyeket mindig csak hátulról láthatunk, vagy gondolataikban vagy álmaikban merülnek mélyre. Eközben a néző kukkolóként leshet be a szereplők legszemélyesebb és legmagányosabb pillanataiba.
Az egyik fotón, ami az Én többféle szempontból (Me In Many Ways) címet kapta, a fotós önmagát ábrázolja egy ködös, sejtelmes, sziklák borította tájon. A helyszín mellett maga az alak is szürreális: egy rendezői széken ülve, kalapban és nyitott esernyővel a feje felett olvas egy könyvet (amelyet nem lehet tudni, hogy látási problémái vagy a fotón való hatásosabb ábrázolás kedvéért tart szokatlanul messze magától). A felvétel értelmezésben segít a kép melletti felirat: „A nap csendjében, az életutunk csendjében, ebben az életben vagy a következőben, ülj ezen a helyen, és lásd, lásd, milyen ember vagy.”
A kép alanyai akár gyerekek, akár felnőttek, mind a saját maguk felfedezésének folyamatát mutatják be. A jelenetek által közvetített hangulat szerint többféleképpen értelmezhetjük az önimseret lépéseit: elveszettségként, önmaguk kereséseként, szabadságvágyként, a kislány önálló életbe való kilépéseként, vagy a fiú szenvedésből való meneküléseként.
via My Modern Metropolis
