"Nagyon szeretek itt lenni. Szeretem a kollegáimat, az operaházat. Szívem szerint nem mennék el. Aztán majd kiderül."

Milyen indíttatásból lettél operaénekes?

Minden testvérem játszott valamilyen hangszeren, nem profi szinten ugyan, de a zenét szerettünk. Mindig úgy éreztem, ez e vérünkben van. Közelebb a zenéhez Kolozsváron kerültem, mikor eljöttem a Református Kollégiumba, ahol a gimnáziumot végeztem. Itt felvettek az iskola kórusába. Székely Árpád volt az, aki tulajdonképpen felfedezett engem; ő mondta, hogy érdemes ezzel foglalkoznom. Felkarolt. Ő vitt el az első kántortanáromhoz is. Innentől kezdve már tudtam, hogy ezt akarom csinálni.

Hova kerültél a gimnázium után?

Mikor befejeztem a kollégiumot, hála Istennek, ide kerültem az operához, beálltam az énekkarba és párhuzamosan mentem a főiskolára. Közben szerepeket is csináltam már. Harmadéves voltam a főiskolán, mikor kiemeltek szólistának. Sokat szerepeltem énekkarban, emellett ott volt a főiskola: el voltam foglalva abban az időszakban.


Milyen volt az első szólista-szerep?

Nagyon izgalmas. Csupán egy szavam volt: királynő. Ez volt az első színpadi fellépésem is az énekkarban. Sokan eljöttek az előadásra, mindenki ismert, mivel az egész kollégium ott volt. Nagyobb tapsot kaptam a végén a főszereplőnél is.

Mesélj nekem a szerepeidről.

Elég széles a skála, mert hosszú ideig csak én voltam basszus, így minden basszus-szerepet nekem kellett csinálnom.
Előfordult olyan, hogy nem szeretted a darabot vagy a szerepet?
Olyan nem volt, amit nem szerettem, csak olyan, amivel nehezebben barátkoztam meg. De végül mindegyikkel sikerült megbarátkoznom; enélkül nem lehetne csinálni. Ha nem szeretem a rám szabott karaktert, nem lesz hiteles.


Jelenleg a Báthoryban szerepelsz.

Igen. Ez egy nagyon kedves darab lett a számomra. Mint basszus, legtöbbször a negatív karaktert kell játszanom, ez sem kivétel. De szeretem a negatív szerepeket, és ezt is. Thurzó egy jól megírt, hálás, mutatós szerep. Nagyon tetszik a darab, mert a múlt, jelen keveredik; a képek egymásba folynak, ami dinamikussá teszi a színpadot. Ha úgy összejön, ahogy tervezzük, akkor nagyon mutatós és ütős lesz.

Van szerepálmod?

Nincs. Ami jön, azt meg kell csinálni.

Hol képzeled el a jövődet?

Nagyon szeretek itt lenni. Szeretem a kollegáimat, az operaházat. Szívem szerint nem mennék el. Aztán majd kiderül.

Felléptél-e már máshol is?

Persze. Vagy ezzel, vagy más társulattal jártam mindenfele. Az, hogy elmentem egy-két előadásra, vagy egy szerepre, úgy gondolom, nem számít hűtlenségnek. Ez csak tapasztalatszerzésről szól, nem pedig arról, hogy kint akarok maradni.