Egyszerre került egy park fái közé és heves viták kereszttüzébe a kínai művész szobra. Egyesek szerint gondolatokat ébreszt, mások szerint kiskorúakat sért a provokatív műalkotás.

„Fogadd el, vagy utasítsd el!” (Accept or reject) címre hallgat a kínai szobrász, Yu Chang legújabb alkotása, amely Kansasban kilépett a műértelmezés hagyományos keretei közül, és kivívta a helyi anyukák erőteljes egyet nem értését. A mű címének második felét felerősítve az elutasítás odáig fajult, hogy a kezdeményező anyuka, Joanne Hughes az Amerikai Család Egyesület elnökével, Phillip Cosbyval szövetkezett a szobor eltávolítására. 4700 aláírást gyűjtöttek, ami elegendő ahhoz, hogy esküdtszéki vizsgálat induljon az ügyben.


Íme a vita tárgya: a fejnélküli, hiányos öltözékű női alak, aki fényképezőgéppel a kezében készül saját maga megörökítésére. A kamera lencséje a hiányzó arcra irányul, és a művész állítása szerint a digitális énünk tökéletlenségét hivatott ábrázolni. A fényképezőgép hiányra való koncentráltsága nem zavarta a háborgó helyieket: szerintük az ábrázolt mozdulat a „sexting” névre hallgató új keletű jelenséget népszerűsíti, amely szexuális témájú képek mobiltelefonon való megosztását jelenti. Nem okoz számukra logikai problémát az érvelésben, hogy nemcsak a megosztásról nem esik szó a szobron, de a megörökítés sem a megkülönböztető nemi jellegekre irányul.

Más problémájuk is van az alkotással a felháborodott ellenzőknek. „Az arborétum iskolai túrák helyszíne, és sok kiskorú látogat el ide nap mint nap. És hopp, egyszer csak egy obszcén szoborral találják szembe magukat” – mondta el Cosby. „A „sexting” tényleg valami olyasmi, amit a gyerekeid elé tennél, és azt mondanád, hogy ez rendben van? Ez illegális.”

Mennyi esély van rá mindezek után, hogy eltávolítják a szobrot az aggódó, túlbuzgó anyukák és az érdekeiket védő szervezet kérésére? Remélhetőleg nem sok. Bár a döntést nehezíti, hogy a szexualitás ábrázolása kapcsán a határok igencsak relatívak. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága három kritérium alapján minősíthet obszcénnek egy művet: először is nélkülöznie kell minden irodalmi, művészeti, politikai vagy tudományos értéket – jelentéssel bíró szobor lévén ezt nem vitathatjuk el az alkotástól. Másodszor elítélhető a mű, ha szexuális magatartást ábrázol egyértelműen támadó jelleggel – a magát fotózó hölgy távol áll az erotika erőszakos megjelenítésétől. Harmadszor, a „kortárs közösségi értékeket képviselő átlagember" véleménye szerint erős vonzerőt kell, hogy jelentsen a buja érdeklődésnek – a szobor napjaink szexuális ábrázolásai között kevéssé tartozhat ebbe a kategóriába.

Persze, szükség van a művészet álruhájába rejtőző pornográfia ellen küzdő élharcosokra. De erre a szoborra és az ellene felhozott gyenge lábakon álló érvekre tekintve felmerülhet, hogy vannak, akik az emberi test ábrázolhatóságának határait meglehetősen alacsonyan húzzák meg. Vajon ez a szobor valóban közelebb áll a tizennyolcas karikás tartalmakhoz, mint az antikvitás emberábrázolásához vagy a Willendorfi Vénusz telt idomaihoz, amelyekkel már alsó tagozatban megismertetik a gyerekeket? A vitát elindító alkotás címében is fenntartja a kettőséget: elfogadhatjuk, vagy elutasíthatjuk – de ahhoz, hogy ezt a döntést meghozzuk, a szobornak láthatónak kell maradnia.

Forrás: Huffington Post