A csapadékosabbra váltó éghajlat segíthette Dzsingisz kán hódításait - így a tatárjárást is - állítják amerikai kutatók. A birodalomnak viszont egy vulkán vetett véget.
Dzsingisz kán - eredeti nevén Temüdzsin - mongol nagykán és katonai vezető volt (1162-1227), aki egyesítette a mongol törzseket, és megalapította a Mongol Birodalmat, elfoglalva Ázsia legnagyobb részét, beleértve Kínát, Oroszországot, Perzsiát, a Közel-Keletet és Kelet-Európát is. Ez volt a világtörténelem legnagyobb összefüggő területű birodalma. Régóta kutatják a kán sikerének titkát, hiszen huszonöt év alatt nagyobb területet vont uralma alá, mint a Római Birodalom négy évszázad alatt. A legújabb, Mongóliában előkerült leletek megváltoztathatják a nagykán hódításairól vallott nézeteket - olvasható a Science Magazine és a The Guardian honlapján.
Amy Hessl dendrokronológus, a Nyugat-Virginiai Egyetem tudósa kutatócsoportjával ősi lávafolyamban megőrződött faanyag alapján egészen Kr.u. 657-ig tudta visszavezetni az éghajlat változásait Mongóliában. Az évgyűrűk az 1200-as években rendkívül szélesek voltak, ami bőséges csapadékra utal. A sok eső nemcsak a fáknak kedvezett, hanem Mongólia pusztái zöldellő legelővé válhattak, bőséggel ellátva élelemmel az előretörő hadsereg sok ezer lovát, valamint a harcosok élelmezésére szolgáló jószágot.
Az évgyűrűkből a kutatók azonban azt is kiolvasták, hogy 1258 körül hirtelen sokkal hidegebbre és szárazabbra fordult az éghajlat. Körülbelül ebben az időszakban kezdett széthullani a Mongol Birodalom, és Dzsingisz kán utódai a fővárost a mai Peking területére telepítették át. A mongóliai történések azonban egy globális éghajlati esemény részei voltak, a legújabb londoni régészeti leletek ugyanis azt mutatják, hogy az adott időszakban katasztrofális éhínség sújtotta Angliát, sok ezer áldozatot követelve. A klímaváltozásért egy masszív vulkánkitörés okolható, amely óriási mennyiségű hamut juttatva a légkörbe világszerte elhomályosította a Napot.
Forrás: MTI
