Hazudik a Swarovski-kristály, hazudik a kismackós képkeret, hazudik a vicces póló, ráadásul azt hazudják, hogy nem azok, amik. Pedig de. Feleslegesek.

Nem is értem néha, hogy is van ez. Valami nagyon csillog, de annyira, hogy migrént kapok tőle, és titokban az asztal alá hánynék. Valami meg nagyon csillog, épp annyira, mint az előző, és nem bírok neki ellenállni.

Hol lehet a két csillogás vékonyka határa? Mitől örül bennem a valamikori szarka, és mitől viszolyog? Mitől lesz igazi giccs a giccs, és mi az, ami még jólesik?


Az igazat megvallva – fogalmam sincs. A giccs mint fogalom bizonyos esetekben tökéletesen tetten érhető, máskor ugyanilyen tökéletesen bújik meg valami egészen más mögött. Arctalan, alaktalan és néma, amikor ordítóan szembetűnő is.

Egy porceláncica, aranyszínű masnival a nyakában giccs. Nipp egy poros polcon, aminek semmi egyéb feladata nem lehet, mint hogy elborzassza a közelébe tévedőket. De egy pelyhes, kék szemű kiscica fotója is színtiszta giccs, még akkor is, ha nagyon sokan nyomják rá a tetszik gombot, és még tele is szemetelik vele az üzenőfalamat.

A giccset nehéz megmagyarázni, mert a giccs hazudik. Ahogy hazudik a kalocsai minta az autón meg a robogón, hazudik a Swarovski-kristály, hazudik a kismackós képkeret, hazudik a vicces póló, ráadásul azt hazudják, hogy nem azok, amik. Pedig de. Feleslegesek.

Én egyébként nagyon szeretem a giccset, jó sokáig el tudom bámulni, milyen változatos, trükkös és érdekes formákat ölt. Hogy milyen ügyesen tud alkalmazkodni bármelyik korosztályhoz és társadalmi csoporthoz, hogy milyen olcsón meg tud vásárolni bármilyen figyelmet.

A giccs nagy túlélő. Gyorsabban mutálódik, mint egy X-man, fényesebben ragyog, mint délben a nap, és közönségesebb, mint bármelyik hölgy a Blahán. A giccs az élet pénzzé tehető része, a giccs megvásárolható, eladható és hiánypótló.

A giccstől megkapod – és mindig meg is fogod kapni – ingyen (azaz pénzért), amiért egyébként tenni kéne. Éljen a giccs, és hazudjon nekem szép életet.

Hogy a naplemente mindig halvány rózsaszín, a plüssmackó pótolja a hiányod, a férfi mosolya csillogó, ha nem, akkor nem férfi, a nő festve szép, a nagy érzelmek csak úgy maguktól jönnek, mindenkinek jó a humora, és az emberiségnek van esze.