Kinek szomorú, kinek megnyugtató a hír: a dinoszaurusz DNS-ek bomlási sebességének vizsgálata alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy sosem leszünk képesek klónozni az őslényeket.

A Jurassic Park című filmben a tudósok egy borostyánba ragadt szúnyogból nyerik ki a dinoszaurusz DNS-t, s ez alapján klónozzák az őslényeket. Nos, a művelet a való életben nem megy ilyen egyszerűen. A legősibb DNS minta, amit valaha is sikerült kivonni állati, ill. növényi maradványokból, hozzávetőleg 800 000 éves, s Grönlandon bukkantak rá. Eddig a szakemberek nem lehettek biztosak abban, működőképes lehetne-e az említett mozifilmben követett módszer, mivel a DNS bomlási sebessége rejtély volt számukra. Ausztráliai tudósok azonban most úgy vélik, megfejtették a titkot. Kutatásuk során 158 lábszárcsontot vizsgáltak meg, melyek az egykor Új-Zélandon élő moa nevű röpképtelen madárhoz tartoztak. A fosszíliák 600 és 8000 év közöttiek voltak, és ugyanarról a területről származtak.

Mike Bunce, a perthi Murdoch Egyetem paleogenetikusa elmagyarázta, hogy a hőmérséklet, az oxigén, a víz és egyéb környezeti tényezők is megnehezítik a bomlási sebesség meghatározását. A moa csontok, melyek különböző korokból, ám egy helyről kerültek elő, lehetővé tették a kutatók számára, hogy jobban elmélyedjenek a DNS-ek bomlásának tanulmányozásában. A vizsgálat alapján Bunce és csapata arra a megállapításra jutott, hogy a genetikai örökítő anyag felezési ideje 521 év azon leleteknek az esetében, melyek nagyjából egy13,1 Celsiusfok hőmérsékletű mocsárban őrződtek meg. Az adat azt jelenti, hogy a DNS-ben jelen lévő nukleotidok közti kötések fele 521 éven belül megszakad, további 521 év elteltével a megmaradt kötések fele is felbomlik, és így tovább. A folyamat 400-szor gyorsabban zajlik, mint ahogy a szimulációs kísérletek előzőleg mutatták: 6,8 millió év után a sejtek teljesen elpusztulnak, ám jóval hamarabb, körülbelül 1 millió év múltán a DNS használhatatlanná válik.

Bunce nyomatékosította, hogy a DNS pusztulásának pontos meghatározásához további tényezők vizsgálata is szükséges. Figyelembe kell venni, hogy milyen körülmények között tárolták a leleteket a kiásást követően, valamint szem előtt kell tartani a talaj összetételét és például azt is, hogy milyen időszakban pusztult el az állat.

Forrás: Explorer World