Fiatalok és teljesen őrültek. Küldetésük, hogy rajzfilmzenéket és főcímdalokat mentsenek meg az utókornak, humorral és (komoly)zenei alázattal. Fedőnevük: Fele Királyság.

Nehéz leírni, hogy mire számíthat az, aki a Fele Királyság zenekar Esti Mashup című első lemezét kezdi hallgatni. Nosztalgiával vegyített stíluskavalkádra, ahol a Mekk Elekből táncolható ska zene lesz, a Macskafogó örökbecsű pillanatai hip-hop verzióban élednek újra. Az egyik dalban a Vízipók csapja a szelet a Kis Hableánynak, a másikban meglátogatja a Mézga Család a Szomszédokat. A zenekarban elektromos csellón, basszusgitáron játszó Simkó-Várnagy Mihályt, a „félelmetes háromnevű gordonkás óriást” kérdeztük.

Miért éppen Fele Királyság?

Az ember azt gondolná, hogy milyen egyszerű nevet adni egy zenekarnak, de ez nagyon nem így van. Sokat agyaltunk rajta, mert olyat szerettünk volna, ami kifejezi, hogy miről is szól a csapat. Olyat, ami nem bugyuta, komolyan vehető, mégis kifejezi ezt a mesevilágot. Rengeteg hülyeség után találtuk ki a Fele Királyságot, ami a leginkább megtestesít minket és a céljainkat, hogy mit és hogyan csinálunk.



Mit láttok, kik hallgatnak titeket, van kifejezetten célközönségetek?

Nehéz lenne behatárolni. Magyarországon általában vagy komolyan hallgatnak valakit, vagy már eleve viccként, paródiaként. Ilyenkor arról szól, hogy kifiguráznak valamit, azaz nem veszik komolyan. Mi valahová a kettő közé szeretnék belőni magunkat. Hiszen komolyan vesszük, mert figyelünk a zenére. De tény, hogy választanunk kell: viccesek szeretnénk lenni és zenéljünk hozzá, vagy komolyan, profin zenéljük, és közben szórakoztatóak, humorosak is legyünk. Egyébként ez utóbbi felé hajlunk. Szeretnénk, ha eljutna azokhoz a zenénk, akiknek ugyanúgy a gyerek- és fiatalkorát idézik ezek a dallamok. Illetve azokhoz, akik korukat nézve már felnőttnek számítanak, de még mindig él bennük a gyerek.



Aki volt már a koncerteteken tudja, hogy külön színpadi show-tok is van.

Igen, Izsák személyében. (Farkas Izsák elektromos hegedű, ének – a szerk.)

Azért vannak előre megtervezett közös elemek is, nem?

Itt is próbáljuk tartani magunkat az arany középúton, hogy ne menjen a zene rovására a „bohóckodás”.

Izsákkal benne voltatok idén a Csillag születikben. Végül úgy határoztatok, hogy nem szerepeltek a döntőben. Miért, és hogy kerültetek a műsorba?

A szerkesztők kerestek meg minket, azzal, hogy lenne-e kedvünk szerepelni. Természetesen volt, hiszen ez nagy lehetőség arra, hogy szélesebb közönséghez eljusson, amit csinálunk. Végül duóként jutottunk el az első meghallgatásra, de így is nagy sikerünk volt. Sőt, így képzelték volna el a show-ban a megjelenésünket. Végül nem írtuk alá a szerződést, ezért nem jutottunk a döntőbe. Többek közt azért, mert a zenekarokban és a színházban ahol játszom, sajnos problémát okozhatott volna.

Hogy fogadták a magyar zeneszerzők és jogutódok a feldolgozásokat? Azt hallottam, hogy Joe Cocker ’You Can Leave Your Hat On’-ja nem kerülhetett be a Csipet Csapat című film zenéjének átdolgozásába (Délcsípés című dal), mert nem akarták, hogy együtt szerepeljen egy rajzfilmzenével.

Igen, érkezett egy-két negatív válasz is, de többnyire jól álltak hozzá a zeneszerzők, jogtulajdonosok. Pethő Zsolt a Vízipók-csodapók zeneszerzője eljött a lemezbemutató koncertünkre, de a Macskafogóért felelős Deák Tamástól is nagyon pozitív visszajelzést kaptunk.

A közönségnek egy játszótérturnén mutattátok be első nagylemezeteket. Mit szóltak a gyerekek hozzátok?

Három nap három különböző helyszínen zenéltünk, jó volt, mert a kisgyerekek, szülők, de még a nagyszülők is nagyon élvezték. A legintenzívebb a Szent István Park volt, ott jártak- keltek a legtöbben. Szombaton pedig egy zsémbes ott lakónak hála még a rendőrök is megismerhették a zenénket.

Kihívták őket?

Igen, valaki úgy ítélte meg, hogy túl hangosak vagyunk. A rendőrök viszont jófejek voltak, kicsit bele is hallgattak, hogy mit csinálunk, és persze megkértek rá, hogy kicsit halkabban tegyünk. Végül elkérték a honlapunk címét, mert tetszett nekik a zenénk.