Nyolcvanhat éves korában meghalt Hans Werner Henze, az egyik legjelentősebb kortárs német zeneszerző.
Az egyik világszerte ismert műve, a 9. szimfóniája, amely Anna Seghers híres regényének, A hetedik kereszt című műnek a témáját dolgozta fel, Henze mély antifasiszta meggyőződését tükrözi. Másik világszerte ismert műve a Die Bassariden (Bacchánsnők) című egyfelvonásos operája, amelyet 1966-ban mutattak be a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Henze a nyugatnémet Güterslohban született 1926. július elsején.
A náci Németországban nőtt fel, első művét 12 évesen komponálta. A braunschweigi állami zeneiskolában tanult zongora, ütőhangszerek és zeneelmélet szakon.
A háború után a heidelbergi Egyházzenei Intézet növendéke volt, majd zeneszerzést tanult Darmstadtban és Párizsban. A Manon Lescaut történetét feldolgozó Boulevard Solitude című operáját 1952-ben mutatták be. 1953-ban Henze Olaszországba települt és azóta ott élt.
A hatvanas-hetvenes években vált fontossá számára a zene és a politika ötvözése, ebből a korszakból származik a Che Guevara kubai forradalmár emlékének szentelt egyik oratóriuma. Utolsó, 10. szimfóniáját 2000-ban fejezte be, a Birminghami Szimfonikus Zenekar mutatta be Sir Simon Rattle vezénylésével.
Különösen gyászolja Henzét a drezdai Semperoper, ahol We come to the River (Elérjük a folyót) című operáját szeptember 13-án mutatták be Elisabeth Stöppler rendezésében. "Művei nagy jelentőséggel bírnak a Semperoper és a drezdai Staatskapelle számára – írják a színház honlapján. – Hálásak vagyunk, hogy az ő operájával nyithattuk meg a szezont."
Christian Thielemann, a Staatskapelle vezető karmestere szerint Henze a hangzás fenoménja volt, "szokatlan hangszerelési megoldásaival mindig Richard Strausst juttatta eszembe." Henze a Berlini Filharmonikusok és a massachusettsi Tanglewoodban lévő Berkshire Music Center rezidens zeneszerzője volt.
Forrás: Hirado.hu
