A New York-i Metropolitan Operában folytatta diadalútját Thomas Ades operája, a Vihar, amely a Meredith Oakes által Shakespeare darabjából írt librettót kelti életre.
Az eredetileg a londoni Covent Gardenben 2004-ben bemutatott alkotást azóta négy más operaház is műsorára tűzte, ami - mint a The New York Times írja - szinte példátlan siker egy kortárs opera esetében. Akárcsak az ősbemutatót, a Met-premiert is személyesen a brit szerző vezényelte.A NYT kritikusa a Vihart az utóbbi évek egyik legihletettebb, legmerészebb és legegyénibb operájának nevezi. A rendező, Robert Lepage először Québecben, az ott júliusban rendezett operafesztiválon vitte először színre a művet, az előadás így a fesztivál és a Met koprodukciója.
Ades alig 32 éves volt a londoni ősbemutató idején, addig igen különböző műveket írt, köztük egy pimasz kamaraoperát a múlt század egyik legnagyobb brit szexuális botrányáról, a Margitnak, Argyll hercegnőjének tulajdonított erotikus kalandokról. A Vihar zenei nyelve első hallásra kellemesen dallamosnak tűnik, de Ades muzsikája minden pillanatban bonyolult és finom változatokkal szolgál.
Prosperót - Milánó hercegét, aki 12 éven át vesztegelt egy távoli szigeten, miközben trónját testvére, Antonio bitorolta - az ősbemutatón már sikert aratott karizmatikus brit bariton, Simon Keenlyside alakította. Az opera a tengeri vihar mozgalmas ábrázolásával kezdődik, rémisztő kitörések és éles disszonanciák követik egymást. Aztán megjelenik Miranda, Prospero lánya, akit a mezzoszoprán Isabel Leonard testesít meg a maga "meleg és rokonszenves" hangján - írja a NYT.
A librettó minden szavát itt aláhúzza egy akkord, így szinte minden vokális sor rejtélyes korállá válik. Amikor az apját vádoló Miranda bevallja félelmét és zavarát, az akkordok bánatosak. Amikor Prospero dühbe jön, éles és csípős hangzatok következnek. Ez a zeneszerzői technika rituális misztikumot kölcsönöz ennek a nagyon emberi operának - fejti ki a lap.
A Met közönsége által Richard Wagner Gyűrű-tetralógiájának nagy vitát keltő rendezőjeként megismert Lepage a Viharban úgy mutatja be Prosperót, mint egy XVIII. századi opera impresszárióját, aki a szigeten megépítette a milánói Scalát, és a szereplőket operaigazgatóként mozgatja a színen.
Alek Shrader énekli Ferdinánd tenor szerepét: a nápolyi király fiának, Miranda szerelmesének megtestesítője "vonzó megjelenésű" és finom tónusú. Antonio ugyancsak tenor szerepében Toby Spence ravasz és kenetteljes volt. Az Ades által megálmodott nápolyi királyt William Burden - egy harmadik tenorista - formálta meg aggódó eleganciával, nála csak a negyedik tenorista volt jobb a NYT szerint: Alan Oke a Prospero pálcájával elvarázsolt vad Calibant vitte színre.
A végső shakespeare-i megbékélésnél Prospero megáldja lánya frigyét és megbocsát Antoniónak. A finálé passacaglia, egy régi tánc variációs formában, amelynek éteri, csipkés harmóniáit csillogóan tolmácsolta a Met zenekara a sokoldalú komponista karmesteri pálcája alatt - lelkesedett a NYT.
Az előadást élő online HD közvetítésben november 10-én láthatják a magyar nézők is - együtt mindazokkal, akik a világ mintegy ezer közvetítőtermében lehetnek szemtanúi az új Met-produkciónak.
Forrás: MTI
