A Hands up Nauru! társulat Nagy L. Tamás rendezésében november 4-én mutatta be állandó játszóhelyükön, a Zöld Macska Diákpincében Büchner Leonce és Léná-ját.
A XIX. század első felében fiatalon meghalt német szerző vígjátéka játékos hangvételével, sziporkázó iróniájával emelkedett ki a romantika-biedermeier korának irodalmából és vált a világ színpadainak máig rendszeresen játszott darabjává. Meseszerű történetként könnyedén foglalkozik az egyéni és társadalmi létezés alapvető kérdéseivel: kik vagyunk, miért éljünk és hogyan?A diákpince lehetőségeit és a szabadon mozgatható nézőteret kihasználja a társulat, így a színt csak a közönség öleli körül. A díszletmentes nyitott térben a nézők lába előtt fekszik Leonce és a kamaszok romantikus szenvelgéseitől halálosan unatkozik. Tengődésében céltalanul sodródik, amit Valérió rögtön ki is használ, mert meglátja a hatalomszerzés lehetőségét az ábrándos lelkű ifjúban.
rohangál a térben a szabadság mámorától megrészegülve. Ekkor jön el Valérió ideje: Leonce az újdonsült király, nem tudja mik a feladatai, nem vágyik a királyságra. Pusztán a szerencsétlen véletlennek köszönheti, hogy abba a lányba szeretett bele, akit érdekből hozzá akartak erőltetni. Nincs lehetősége protestálni semmi ellen. Így a legnagyobb manipuláló, Valérió miniszterré nevezi ki magát és vérbeli politikusként egy földi paradicsom ígéretét hirdeti a lila párt képviseletében.
Erős záróképe az előadásnak: az egymásnak háttal álló csuklójuknál összekötözött tehetelen ifjú pár - a bábkirály tökéletes megjelenítése -, miközben a muzikális gégét és klasszikus testet kívánó fekete öltönyös politikusok átveszik a hatalmat. A céltalan, névtelen, tudatlan henyélés fővédnöke így válik frázisokat szónokló minidiktátorrá.
A szerelmeseket valahogy elfelejti az előadás. A három nő, a nőiség és a szexualitás szándékosan vagy sem, de kimarad az estéből. Léna egy affektáló, folyamatosan fényképező, lájkoló és megosztó facebook-lény. Nincs sok választása, férjhez kell mennie, de megszökik nevelőnőjével és belefut az előre elrendeltetettbe, Leonceba. A nevelőnő instrukciók nélkül próbál a shakespeare-i Dajka-klasszik karakteréből megélni a színpadon. Ő az est hiánya: valódi asszony, hússal, szexussal, hiábavalóan. A romantikus szerelem megszemélyesítése Rosetta, egy letűnt kor eszményképe is a dramaturgia feledésébe merül: egy csekély jelenetet kap a pusztulásra ítélt romantika-karikírozó dialóg.
Nagyon hatni akar az este. Bohóctréfák tartják össze a dramaturgiai hiányokat (Valérió elfelejt bemutatkozni) és poénok csalnak mosolyt a nézők arcára egy lehetséges új alkotmánnyal rendelkező diktatúra kontrasztjaként. Fiatalos, ötletes előadás kamaszokról kamaszoknak.
Leonce és Léna
Leonce - Bredán Máté, Léna - Boros Adrienn, Nevelőnő - Fülöp Noémi
Valérió - Csorba Dániel, Rosetta - Opra Júlia, Péter király - Takács Máriusz
Elnök - Kozma Fanni, Szertartásmester - Öskü Bálint, Udvarmester - Szandavári Balázs, Rendező: Nagy L. Tamás
