Az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál harmadik kiadásához érkezett, idén ez különleges alkalom, hiszen egybeesik a Koloszvári Magyar Színház fennállásának 220. évfordulójával. Mivel a kortárs színháznak fontos szerepe van a műfajok közti kapcsolat újraértelmezésében, a 12 napos rendezvény fő tematikájának a színház és zene interferenciáját választották.
A fesztivál utolsó napján Visky András, művészeti tanácsadó számol be a rendezvény születéséről, lefolyásáról és az elvárásokról.Hogyan jött létre hat évvel ezelőtt az Interferenciák?
A kolozsvári színház előbb Harag György napokat szervezett. Harag György egy nagyon fotnos rendezője volt kolozsvárnak, Erdélynek, az összmagyar színjátszásnak, és mi úgy gondoltuk, hogy ahhoz a hagyományhoz kell visszanyúlnunk, mert ez egy rendkívül korszerű színházi törekvés volt.
A Harag György napok két kiadása egyre inkább fölvetette számunkra annak a lehetőségét, hogy egy saját fesztiválban gondolkodjunk. Közben a Kolozsvári Színház az UTE (Európai Színházi Unió) tagja lett. Ez megváltoztatta lényegileg a színháznak az európai befogadását és státuszát. Jelen vagyunk gyakorlatilag mindenütt Európában, és mostmár a világban az előadásainkkal. Ez egy nagy váltás volt a mi életünkben.
Megszerveztük az UTE fesztivált, aminek a lebonyolítását mindenik tagszínház felváltva vállalja. Meg akartuk mutatni a szakmának és a közönségnek, hogy miért olyan fontos nekünk az, hogy az Unió tagjaivá váltunk. Ezt pedig csak úgy tudtuk megmutatni, hogy a tagszínházakat és előadásaikat mutatjuk be és ha beszélgethetnek ezekkel a művészekkel.
A fesztiválnak ez is egy fontos célja, hogy a lehető legközelebb hozzuk ezeket a művészeket azokhoz az emberekhez, akik valóságosan érdeklődnek a színház iránt: kérdéseket tehetnek fel nekik, szóba állhatnak velük, büfézhetnek velük. Ez az előzménye az Interferenciáknak.
Milyen elvárásokkal, törekvésekkel indították a harmadik Interferenciákat? Ehhez képest milyen a közönség hozzáállása?
Nekünk mindenekelőtt egy javaslattal kell jönnünk a közönség irányába. Ebben az évben a zene és a színház kapcsolatára fűztük fel a meghívott előadásokat. A tematika miatt olyan előadások jöttek el, amelyek sokkal nemzetközibb nyelven beszélnek.
A zenének köszönhetően talán befogadhatóbbak is, mint a tisztán prózai színházelőadások. Most, hogy a fesztivál harmadik kiadásánál tartunk, azt tapasztalom, hogy áttörés történt, a közönség sokkal nagyobb érdeklődéssel figyeli ezt a fesztivált, és végre nemcsak egy elzárt, esztétikailag elvont, csak a szakmát érdeklő eseménynek tartja. Már a negyedik előadás alkalmával meghaladtuk a két évvel ezelőtti nézőszámot. Én azt hiszem, hogy ott tart most az Interferenciák, hogy saját identitása van, ez felismerhető, látható, észrevehető és ez nagyon fontos.
Azt várom, hogy a továbbiakban magától érthetődő lesz a kolozsvári közönség számára, hogy itt van ez a fesztivál, hogy ezt a fesztivált a városért találtuk ki és azon dolgozunk, hogy a város a lehető legjobb előadásokat láthassa. Ezek a darabok nagyon sokfélék, nagyon sokféle színházi nyelvet ismerhetünk meg, és ez megint fontos célkitűzése a fesztiválnak.
Az előadások, miközben sokféle színházi nyelven szólalnak meg, egy átlagon felüli színvonalat képviselnek: színészi játékban, rendezői elképzelésekben, abban a vonatkozásban, hogy egy társulat hogyan képzeli el önmagát, a saját közösségén belül, illetve a kérdésfeltevések módjában. Ezek számomra mind izgalmasak voltak, a találkozások pedig fontosak. Engem személy szerint biztos, hogy felfrissítettek szellemileg és művészileg.
