A marosvásárhelyi Sütő Zsolt 2007-ben Kőrösi Csoma Sándor útjának egy rövid szakaszát követve utazott Kis-Tibetbe, és zarándokolt - többnyire gyalogosan - azokba a buddhista kolostorokba és helyszínekre, ahol a vándortudós 200 évvel ezelőtt folytatta nyelvészeti tanulmányait, kutatásait, és amelyek életművének legfontosabb, legmeghatározóbb helyszínei voltak. A Himalájakék című projekt kapcsán két, a harmincas éveiben járó férfi sajátos sorsa rajzolódik ki, kapcsolódik össze és jár különös táncot, néhol közvetlen, másutt közvetett kapcsolódási pontokra támaszkodva. Csoma 19. században – Sütő Zsolt 21. században tett utazásai között az időbeli eltolódás mellékesnek tűnik: a kulcsfontosságú pontokon, úgy tűnik, ők ketten jól szót értenek: a múlt és a jelen, a külső és a belső, a Kelet és a Nyugat közötti határvonalak szelíden elmosódnak, s ami marad, az egyszerű és különös baráti találkozás. Mindketten erdélyi székely-magyarok, akik egymagukban vágnak neki a napkeleti útnak.