A fiatal marosvásárhelyi színész hat éve végezte el a Színművészeti Egyetemet, amelynek ma óraadó tanára. Az egyetem után azonnal a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatához került, ahol számos előadásában játszott, de csak az elmúlt időszakban győződött meg arról, hogy van helye a színpadon. Az utóbbi évadok egyik legtevékenyebb, legnépszerűbb művésze. Interjú Bányai Kelemen Barnával:
Mesélj a kezdetekről. Milyen út vezetett az üzletemberi pályáról a színházig?Csak éppenhogy érintettem az üzletemberi pályát. Hamar rá kellett jönnöm, hogy nem nekem való. Borzasztóan untam az órákat, és arra gondoltam mindig, hogy milyen előadást játszanak éppen a Művészeti Egyetem színpadán. Akkoriban rendszeresen jártam oda előadásokat nézni. Külön esemény volt. És persze mindig elcipeltem magammal valakit, hogy legyen kivel megbeszélni aztán.
Hogy viszonyult a döntéshez a család?
Sokáig hallgattam a rég fontolt tervemről, a szüleim úgy tudták, hogy én rendszeresen járok az "üzletember-képzőbe". De sajnos nem így volt. Három hónap után már nem jártam be az órákra, és titokban verseket, meg monológokat böngésztem. Aztán egyszer csak előálltam a nagy tervvel, képzelheted, hogy meglepődtek. Aztán szép lassan hozzászoktak a gondolathoz, ma már nagyon büszkék és nagyon sokat segítenek. Köszönöm nekik!
Kaszás Attila díj. Egy veled készített interjúban olvastam, hogy amikor jött a hír, hogy a díj négy jelöltje között vagy, többször is visszatelefonáltál a titkárságra, hogy biztos nincs-e félreértés. Nem számítottál ekkora sikerre?
Nem. Annyira bele voltam feledkezve a munkába, hogy akkor fel se fogtam mi történik velem. Most, hogy egy picit szabadabb vagyok, nincs most éppen feladatom a színházban, így néha a városban is lehet látni engem, gyakran megismernek emberek, gratulálnak és büszkék, hogy ők is hozzájárulhattak a díjhoz. Nekik is köszönöm!
Nem vagy sikerhajhász, nem hajt az elismerés, mégis te lettél a Tompa Miklós Társulat legnépszerűbb művésze. Hogyan viszonyulsz te, valamint maga a társulat a hirtelen sikerhez? Van-e valami változás a Kaszás Attila díj után?
És akkor már engedd meg, hogy neked is megköszönjem, ha így gondolod. Én ezt nem így érzem. Valóban sokat dolgoztam és néha keményen is, de sokan vagyunk igy kollegák. Egyszerűen én lettem az, akire jobban odafigyeltek, bizalommal voltak irántam, hiszen gondolom ezért döntöttek úgy, hogy megérdemelném ezt a díjat. Meg egy kis szerencse is lebegett körülöttem. Változás nincs a díj után, mint ahogy megállás sincs. Újabb szerepek jönnek majd, újabb kihívások.
Ekkora siker után szóba jöhetne akár egy filmszerep is? Mennyire vonz a filmezés?
Jöhetne az gyakorlatba is! Igen, nagyon szeretnék filmben játszani, nagyon kipróbálnám. Biztos más eszközökkel dolgozik a színész, ha kamera előtt áll. És ezt izgalmas lenne megtapasztalni.
Természetesen a film és a színház hasonló eszközöket használ, de ezek másképp működnek a két művészeti ágban. Például a film teljesen más színészi játékot igényel. A hazai színművészeti oktatás mekkora szerepet tulajdonít ennek? Te fontosnak tartod ezt?
A mi egyetemünkön nincs filmszínész oktatás. Tudomásom szerint a Budapesti Színművészeti Akadémián viszont van, és nagyon bevált. Természetesen itt is lehetne tanítani, igény biztos lenne rá. Mégis azt hiszem, hogy itt Erdélyben nem sok filmszerephez jut az ember, ahhoz állandóan castingokra kéne járni, irodákba telefonálni, portfóliót ajánlani, sokszor nincs is idő erre. Vagy menedzsert fizetni, arra meg pénz nincs. Úgyhogy marad a vágyakozás.
Ha már film és színház viszonyáról beszélünk, filmszínészként hiányozna a nézői visszacsatolás?
Persze. Ha nagyon szabadjára engedem a fantáziámat és teszem azt filmsztár lennék egyszer, biztos visszajárnék színházba játszani. Ez első szerelem, valahogy azt nem felejti az ember.
Melyik darabban tapsolhat meg legközelebb a vásárhelyi nagyérdemű?
Keresztes Attila rendezi Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely című darabját, abban játszom a Színészt. Márciusban bemutató.