Könnyebb és kényelmesebb mozgást biztosíthat a NASA fejlesztés alatt álló szkafandere. Az űrruha gyanúsan emlékeztet Buzz Lightyear, a Toy Story főszereplője zöld-fehér ruhájára.
Ezenkívül még divatos is. A szkafander egyértelműen hasonlít a Toy Story űrhajós főszereplője, Buzz Lightyear űrruhájára.
A napjainkban alkalmazott szkafandert – EMU azaz Extravehicular Mobility Unit – úgy fejlesztették, hogy segítse a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fejlesztését, korábbi verzióját pedig az Apollo-missziók során használták a Hold-séták alkalmával. Míg mindkét modell megfelelt a kitűzött céloknak, a Z-1 fejlesztői szerettek volna sokoldalúbb szkafandert létrehozni. Így az új prototípus számos szempontból jelentősen különbözik a korábbi ruháktól.
„Az egyik nagy különbség a hátulról történő felöltés – mondja Amy Ross, a ruha egyik fejlesztője. – Az űrsiklóknál is alkalmazott szkafanderek két részből állnak, az űrhajósok felveszik a nadrágrészt, majd külön a felsőt, aztán a deréknál összekapcsolják. Az új szkafandernél egyszerűen csak hátulról belebújnak, aztán rájuk 'zárjuk az ajtót' – mondja a kutató.
A hátulról felölthető szkafander megold néhány olyan problémát, melyekkel az űrsétálók gyakran szembekerülnek az ISS-en. A légzsilipek alkalmazása a nyomáskiegyenlítéshez igen időigényes és kimerítő eljárás. Egy hátulról felölthető ruhával az asztronautáknak nem is kell átmenniük eme procedúrán, hiszen a szkafandert fel lehet erősíteni az űrállomás burkolatára a fedélzeti nyílás segítségével, az űrsétálók pedig egyszerűen csak belebújnak és leválnak az állomásról.
A NASA új létfenntartást segítő hátizsákot – PLSS 2.0 – is fejleszt a szkafanderhez. A napjainkban használt modell érzékeny a szennyeződésekkel szemben és gyorsan elhasználja az oxigént, így megnehezíti, hogy az asztronauták hosszú űrsétákat tegyenek. Az új modell hatékonyabb és kevésbé szennyeződik. Bár a Z-1 és a PLSS 2.0 még nem áll készen ahhoz, hogy egyetlen prototípus alkosson, végül kombinálni lehet őket egy sokkal hatékonyabb űrfelszereléssé.
Az új prototípus rendkívül rugalmas, de kissé nehéz. A jelenlegi szkafanderek körülbelül 45 kilogrammot nyomnak, míg a Z-1 72-t. Még a Marson is – ahol a gravitáció a földinek egyharmada – a plusz 26 kilogramm különbséget megérezné az asztronauta.
A szkafander űrbeli teljesítményének felméréshez a NASA mérnökei a sivatagban tesztelték. Az asztronautákkal „geológiai feladatokat" végeztettek, így megfigyelhették, hogyan funkcionál az új űrruha a jelenleg is használatosakhoz képest.
A NASA szeretné a Z-1-et úgy elkészíteni, hogy az a legtöbb kihívást jelentő feltételnek megfeleljen, mellyel bármely misszió asztronautái szembekerülhetnek. Amennyiben az űrhajóst aszteroidára vagy a Marsra küldik, a mérnökök biztosak szeretnének lenni benne, hogy az űrsétáló védve van a háttérsugárzástól, miközben könnyen tud mozogni a bolygó felszínén.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fejlesztők nem szeretnék ezt a kutatást a szkafander specializálásához felhasználni. Ha pontosan kiderítik, mi ellen kellene a ruhának védelmet nyújtania bizonyos környezetekben, és ennek megfelelően fejlesztik tovább, a NASA végül speciálisan a különböző missziókra szabott szkafandereket használhat – mondja Ross.
A Z-1 körülbelül 2015-ben indulhat első küldetésére.
Forrás: Hirado.hu
