Vigyázat Műcsarnok 2.0 címmel tartottak konferenciát a nemzeti kortárs kiállítóhely múltjáról, jelenéről és a várható tulajdonosváltás következményeiről az intézmény dísztermében pénteken.
A Műcsarnok épületének tulajdonjogát egy - eddig ki nem hirdetett - novemberi kormányhatározat alapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kapja meg, az azt működtető Műcsarnok Nonprofit Kft. működésének művészeti és tartalmi kérdéseiben pedig az MMA elnöke, Fekete György egyetértési jogot gyakorolhat.A probléma elsősorban az MMA köztestületté válásának módjában rejlik - hangsúlyozta előadásában Rockenbauer Zoltán művészettörténész, az első Orbán-kormányt kulturális minisztere, felidézve: a jelenlegi helyzetet húszéves "kultúrharc" előzte meg, az MMA 2011-es köztestületté nyilvánítása azonban nem e folyamat megnyugtató lezárása, hanem vélhetően a küzdelem egy állomása lett csak.
Rockenbauer Zoltán kárhoztatta, hogy a hazai kultúrpolitika nem vállalja a döntési felelősséget, a Műcsarnok esetében azonban véleménye szerint a döntéshozó nem lehet az MMA elnöke, egyfelől mert nem széleskörű választás alapján nyeri el a pozíciót, másrészt mert nem célravezető valamely szakmai szervezetre bízni a kinevezéseket.
Fekete György eddigi megnyilvánulásai is nagyban hozzájárultak a válság elmélyüléséhez - jegyezte meg a művészettörténész, hozzátéve: az elnök nem elégedett meg azzal, hogy az MMA-t köztestületté emelték, de kieszközölte, hogy, "az MMA kultúrstratégiai szerepét megerősítsék", aminek része a Műcsarnok átadása is.
Fekete György szándékai szerint "a Műcsarnokot a magyar állam egy köztestületen keresztül visszaadja a művészetnek" - emlékeztetett Rockenbauer Zoltán. "E kijelentés nem csak dehonesztáló az elmúlt két évtizedben a Műcsarnokban kiállító művészek számára, de baljósan hangzik a művészet fogalmának jövőbeli értelmezése szempontjából is" - fogalmazott.
Mint kiemelte: nem az a konzervativizmus, ha valaki nem érti azt a kort, amelyben él. "Egy felelős pozícióba került ember nem vindikálhatja magának a jogot, hogy eldöntse, mi számít művészetnek és mi nem. Nem bélyegezhet meg formanyelvet, művészi, kritikai hozzáállást, csak azért, mert nem egyezik az ő ízlésével. Nem nevezhet minden alap nélkül nemzetgyalázónak egy kiállítást" - szögezte le a művészettörténész a Fekete György által bírált, Mi a magyar? című kiállítást a legfontosabb tárlatok között említve.
Rockenbauer Zoltán úgy vélte, anakronizmus lenne a Műcsarnok programját a nemzeti szalonrendszer felélesztésére alapozni, hiszen a művészeti kánont hatalmi szóval nem lehet átírni, másrészt a nagy kiállítóhelyek ma átgondolt koncepcióra épülő, interaktív, tematikus tárlatokkal hívogatják a közönséget.
A Fekete György által vázolt "koncepció lehetne éppenséggel az MMA-nak mint magántestületnek a programja, de semmiképpen nem lehet egy nemzeti intézmény programja. Amennyiben mégis azzá teszik, a Műcsarnokot többet nem sok joggal nevezhetnénk nemzetinek" - összegzett.
Bozóki András politológus, aki 2005-2006-ban volt kulturális miniszter a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kultúrpolitikáját bírálta, kiemelve: annak lényege a centrális erőtér, amelyet az etnikai alapon definiált nemzeti közösség politikailag homogenizált kultúrája tölt ki. Jellemző rá az önkormányzatiság korlátozása, miközben a pénzt nem hozó feladatok kiszervezése zajlik a "politikai klientúrához", azaz az MMA-hoz - fűzte hozzá.
Úgy vélekedett, hogy a Műcsarnok történetének legjelentősebb korszaka az elmúlt 28 év volt, noha ez a periódus sem volt mindig mentes a politikai beavatkozásoktól. "A mai magyar kultúrairányítás problémái messze túlmutatnak a Műcsarnok problémáján, az csak csepp a tengerben" - értékelte a jelenlegi helyzetet Bozóki András.
Gulyás Gábor, a Műcsarnok leköszönő igazgatója arról szólt, hogy minden ideológiai elvárásrendszer korlátozza a művészet szabadságát, ez azonban nem járhat tartós sikerrel még diktatúrák esetében sem. Mint azonban hozzátette: az sem szerencsés, ha a kultúrpolitikának nincs semmilyen koncepciója a nemzeti kulturális intézmények szerepéről, ahogy az sem, ha a kulturális életben nem zajlik valódi diskurzus, nincs valódi műkritika.
Keserü Katalin, a Műcsarnok volt főigazgatója az intézmény történetének utóbbi évtizedeire kitekintést adva elismerően szólt Gulyás Gábor igazgatói működéséről. Kérdésre válaszolva az MMA-tagjai közé tartozó művészettörténész úgy vélte, a kortárs kiállítóhely átadása még nem "lezárt ügy", és a tulajdonosváltás várhatóan nem is fog megtörténni.
"Magam is amellett érveltem, hogy a Műcsarnok jelen státuszában, működési rendjében tudja betölteni hivatását" - jegyezte meg Keserü Katalin, hozzátéve: az sem lenne logikus, ha csak az épület kerülne a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába.
A konferencia délutáni szekciójában Sturcz János művészettörténész, György Péter esztéta, Babarczy Eszter eszmetörténész, Tölg-Molnár Zoltán képzőművész, Szombathy Bálint multimédia-művész és drMáriás képzőművész, zenész, író tartott előadást.
A konferencia előtt Gulyás Gábor, a Műcsarnok leköszönő igazgatója tartott sajtótájékoztatót. A Műcsarnok kiemelkedően sikeres évet zár, olyat, amely fontos kiállításokat és az eddiginél jóval nagyobb látogatottságot hozott - értékelte a távozó igazgató.
A sajtótájékoztató alatt a Szabad Művészek csoport - többek között Kisspál Szabolcs, Nemes Csaba, Lakner Antal, Pacsika Rudolf képzőművészek és művészeti egyetemisták - a Műcsarnok "kisajátítása" ellen tartott tiltakozóakciót az épület előterében. Petíciójukban egyebek mellett azt követelték, hogy a kormány ne "játssza át" az épület tulajdonjogát a "magánegyesületből köztestületté emelt" MMA-nak, ehelyett a Műcsarnok maradjon meg kiemelten fontos, nemzeti vagyonban tartandó vagyonelemnek, és írjanak ki nyílt pályázatot az intézmény vezetésére.
Forrás: MTI
