A Nyugat a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. Bár a címlapon 1908. január 1. áll, valójában 1907 karácsonyán jelent meg az első szám.
Osvát Ernő, szerkesztő

A Nyugat első számának megjelenése több szempontból is különlegesnek számított a huszadik század eleji Magyarországon. Egyedülálló a Nyugat szerepe abban, hogy az irodalomtörténetben a nagy mértékű változások ritkán köthetők olyan pontosan egy konkrét dátumhoz, mint a magyar irodalom megújulása 1908-hoz. A gyors szemléletváltás oka, hogy a Négyesy-szeminárium tagjai (többek közt Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád) már évekkel korábban tudatosan kezdték előkészíteni az úgy nevezett "lírai forradalmat".
Az újítást azért látták szükségesnek, mert az irodalom (főként a líra) a dualizmuskori Magyarországon ellaposodott, elértéktelenedett. A folyóirattal érkező robbanásszerű változást megelőzték más – az irodalomtörténetben szintén a modernkori magyar irodalom kezdeteként számon tartott – események is, például Ady Új Versek című kötetének 1906-os megjelenése. Ez azonban semmit nem vont le a Nyugat indulásának jelentőségéből.

A folyóirat célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt. A költők és írók nyíltan szembefordultak az elmúlt negyven év irodalomeszményével: a közelmúltat értékhiányos állapotként ítélték meg. Minden jelentős szerző egyedi stílust alakított ki: máshogy értelmezték a megújulást, de ez széthúzás helyett a Nyugat tartalmi és ideológiai sokszínűségét eredményezte.
Az alapításról Fenyő Miksa, az alapító főszerkesztő így írt: „A Nyugat nem légüres térben jött létre, – vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal-kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« – Osvátnál nyilván a harmadiknál, elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, – még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt."
Az új lapnak megnyerték Osvát Ernőt, Ignotust, Schöpflin Aladárt, Fenyő Miksát, Ambrus Zoltánt és később Hatvany Lajost, akik már korábban is ismert szerkesztők, kritikusok, műértők voltak. Az anyagiakat Hatvany biztosította.
Az induló program Ady magyarsága, Osvát minőségkultusza és Ignotus alkotói szabadságfogalma körül mozgott. A szerkesztők táborához csatlakozott Kaffka Margit, Csáth Géza, Cholnoky Viktor, Gellért Oszkár már a kezdetektől, februárban Juhász Gyula, márciusban Kosztolányi Dezső, Balázs Béla, Szép Ernő, Babits Mihály novemberben, Tóth Árpád pedig decemberben. Ők alkotják az első nemzedéket, kiegészítve Móricz Zsigmonddal, az első felfedezettel.

A folyóirat történetében négy nagyobb korszakot lehet megkülönböztetni. Az első az I. világháború kezdetéig tartott, a második a Tanácsköztársaság bukásáig, a harmadik a 20-as éveket foglalja magába, a negyediket Babits főszerkesztőségéhez lehet kötni.
A lap függetlensége és szabadsága miatt sok tehetséges fiatal szerző kapott publikálási lehetőséget. A szerkesztőségbe beérkező levelek közül nem a politikai vagy vallási hovatartozás alapján válogattak, hanem elsősorban az adott mű értéke számított. A Nyugat annak ellenére volt a korszak legnagyobb hatású lapja, hogy alacsony példányszámban (eleinte pár száz, később pár ezer) jelent meg. (Az eredeti kiadásból a teljes sorozat csak néhány helyen található meg, de 2000-től digitalizálva hozzáférhető mindenki számára.)
Forrás: Wikipedia