A Vígszínház egykori igazgatója január 6-án tölti be 70. születésnapját. Az éppen Torontóban dolgozó rendezőt a Vígszínház társulata, barátai, kollégái, tanítványai élő videóüzenetben köszöntötték.
Marton Lászlót a főiskoláról 1968-ban egyenesen a Vígszínházba vitte az útja, ahol 1979-ben főrendező lett, 1985-ben igazgató, majd 2009-től újra főrendező. Neve összeforrt a Vígszínházzal: a körúti teátrumon kívül csak külföldön és a főiskolán rendezett, ahol 1969 óta oktat színészmesterséget. Tanítványaiból nemcsak kiváló színészek, de rendezők, színházigazgatók is lettek. Legendás rendezései közül csak néhány: a 25 éves jubileumát ünneplő A padlás, a 40 éve bemutatott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadás, az Össztánc, a Harmincéves vagyok, a Kőműves Kelemen, az Ahogy tesszük, a Fekete Péter, a Szent István körút 14., a Nóra és A varázsfuvola.
„Makacsul próbálunk rájönni, hogyan kell nekünk értékes színházat csinálni, megteremteni korunk nagyszínházi modelljét. Az én nemzedékem különös helyzetbe került a történelemben és a történetekben is. A háború alatt születtünk, emlékfoszlányaink is alig vannak az igazi vérzivatarról. 1956-ban tizenhárom éves voltam, így ebből a viharból már őrzök néhány emlékezetes képet, de a lényegre inkább csak a szüleim sorsa tanított meg." /Marton László/
Osztályvezető tanár a budapesti Színház-és Filmművészeti Egyetemen. 1990-ben a londoni Guildhall School of Music and Drama „Honorary Membernek", tiszteletbeli professzornak választotta, 1997 novemberétől pedig a Society of Stage Directors and Choreographers (USA) fogadta tagjai sorába, elsőként a magyar színházrendezők közül, de az évek során tanított, illetve mesterkurzust tartott Cambridge-ben, Oxfordban, a Yale Egyetemen, Knoxville-ben, Vancouverben, a North Carolina Egyetemen, Torontóban a Soulpepper Akadémián, Chicagóban és Németország több városában is. Magyar és külföldi tanítványai között ma már nemcsak kiváló színészek, hanem színházigazgatók, rendezők is vannak. Rendezői munkásságáról két angol nyelvű kötet jelent meg.
1975-ben Jászai Mari-díjat kapott. 1982-ben a plovdivi Nemzetközi Tévéfesztivál díját, illetve a veszprémi Tévéfesztivál különdíját nyerte el. 1984-ben Érdemes Művész lett. 1985-ben a Gyermekekért Díjat ítélték neki. Ugyanebben az évben elnyerte a Magyar Építész Kamara Díját. 1990-ben Kiváló Művész kitüntetést kapott. 1992-ben torontói Három nővér rendezéséért a legjobb előadásnak járó Dora Mavor Moore-díjat nyerte. 1994-ben a Roboz Imre Művészeti Emlékdíjat, illetve a Podmaniczky-díjat ítélték neki. Ugyanebben az évben kapta meg a Pro Urbe Budapest Díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 1998-ban Harsányi Zsolt-emlékdíjjal jutalmazták.
Torontói Platonov rendezéséért a legjobb rendező és a legjobb előadás Dora Mavor Moore-díját kapta 2000-ben. 2002-ben a civil szférában betöltött vezető szerepéért Magyarországon elsőként TMI Hungary-díjat kapott, amely a nemzetközi The Most Inspiring Civil Leader Award (vagyis a „leginspirálóbb vezető a civil szférában") kitüntetés hazai megfelelője. 2003-ban Kossuth-díjban részesült. 2004-ben az Irish Times legjobb rendezőnek járó díját nyerte el dublini Vadkacsa-rendezéséért. 2009 óta Budapest XIII. kerületének díszpolgára.
