2013. január 16-án, szerdán érte a halál a Párizsban élő írót, filmforgatókönyvírót, szociálpszichológust, az 1968 után indult írónemzedék egyik legígéretesebb tagját.

Ajtony Árpád szociálpszichológus, író 1944. január 9-én született Székelykeresztúron. 1962 és 1967 között Szegeden, majd Budapesten magyar irodalmat és történelmet tanult. Utána filmgyári dramaturg lett. 1968 óta jelentek meg írásai, magyarországi és jugoszláviai magyar folyóiratokban publikált. Két prózai antológiában szerepelt, és megjelent két önálló kötete is (Miért ilyen későn?, A birodalom elvesztése), melyek közül az egyik 1999-ben elnyerte a Bródy Sándor-díjat.

1973 óta Párizsban élt. 1973 és 1981 között szociológiát, majd szociálpszichológiát tanult. Pszichiátriai intézetekben dolgozott, 1984-től egészségügyi dolgozóknak szociológiai és antropológiai előadásokat tartott. Franciául és angolul tanulmányokat, filmforgatókönyveket írt, valamint kísérleti filmeket készített.

Ajtony Árpád az 1968 után indult fiatal írónemzedék egyik legígéretesebb tagja volt. Néhány írása meg is jelent, ám a hetvenes évek kultúrpolitikája nem tűrte őszinte, olykor tabudöntögető témaválasztását, szokatlan hangját és stílusát. Ajtony Árpád több más nemzedéktársához hasonlóan elhagyta az országot.

Gödrös Frigyes Történetek az elveszett birodalomból című filmje Ajtony két novellája (Rákóczi Kázmér, Elmentem Cselebihez) alapján készült. Mindkettő a felnőtté válással, az identitás- és példaképkereséssel küszködő középiskolás korosztály életérzését mutatja be - a történelmi és magánéleti titkoktól, elfojtott indulatoktól és lázadási kísérletektől sistergő hatvanas években. A film egy ellentmondásosságában is izgalmas korszak érzékletes megidézése.

Forrás: litera.hu