Egy nigériai származású férfi gyerekkori élményei hatására mélyedt el a rajzolásban. Művein az alakok minden apró rezdülése átszűrődik.
Kelvin Okafort kezdetben egyáltalán nem érdekelte a művészi önkifejezés, ám a családi körülmények rákényszerítették a nigériai származású fiút arra, hogy gondolatait valamilyen formában felszínre hozza. Szülei több mint 20 évvel ezelőtt vándoroltak Nagy-Britanniába, egy boldogabb élet reményében.
A fiú szülei azt szerették volna, hogy a gyerekek egy olyan országban nőjenek fel, ahol rengeteg lehetőség vár rájuk. Nyugalomban és békében akarták felnevelni a gyerkőcöket, ám az élet más forgatókönyvet tartogatott számukra.
Amikor Kelvin 11 éves volt, a család hazautazott vakációzni, ám mire hazatértek angliai házukba, minden vagyonukat elvitték. Az ezt követő három évben nem volt állandó lakhelyük. Egyik baráttól a másikig vándoroltak, kilátások nélkül. „Szenvedtünk. Ezért töltöttem annyi időt a rajzolással. Nem volt meg az a luxus, hogy pénzt költsek, hiszen nem volt miből." – magyarázta a művész.
„A legtöbb tinédzser nagyon sok mindent átél az életében. Megvannak a saját maguk élményei. Nekem ez nem adatott meg. De, hogy őszinte legyek, nem akartam volna, hogy másképpen történjenek a dolgok. Túl elfoglalt lettem volna ahhoz, hogy a munkámra koncentráljak." – mondta Okafor.
A most 27 éves művész hozzátette, hogy ma biztosan nem lenne az az ember, aki, ha fiatalkorában nem tanulta volna meg, hogy milyen kegyetlen tud lenni élet. Szülei kitartása hatalmas erőt és motivációt adott számára, ami arra sarkallta, hogy létrehozzon valamit a semmiből.
Ha jobban megfigyeljük Okafor alkotásait, láthatjuk, milyen aprólékosan ki van dolgozva minden részlet. „Mielőtt elkezdenék rajzolni, órákat, napokat töltök azzal, hogy az arc minden egyes szögét analizáljam" – mondta a férfi. „Általában a szemekkel kezdem. Ezután a fej alakját készítem el, és részletekben megyek tovább."
„Kisebb szekciónként haladok. Jobb kezes vagyok, szóval balról jobbra haladok. Miután befejeztem a bal szemet, jöhet az orrcimpa, aztán az áll bal oldala, végül az ajkak. Minden egyes részen négy-öt óráig dolgozom, tartok egy félórás szünetet, majd ismét négy-öt óra kemény munka. Addig dolgozom, ameddig csak bírok. Olykor naponta tizenöt órát is hajlandó vagyok görnyedni a papír fölött. Egy portré megrajzolása nyolcvan-száz órába telik" – mesélte Okafor az alkotási folyamatról.
Forrás: Oddity Central
