Megnyílt szombaton a 20. század egyik kiemelkedő magyar zeneszerzője, Lajtha László bútoraiból, könyveiből berendezett emlékszoba a budavári Erdődy-palotában.

A Zenetudományi Intézet (ZTI) főigazgatója, Richter Pál kiemelte: az emlékszoba kutatóhelyként való megnyitása jelképezi, hogy az intézmény hivatalosan is átveszi Lajtha László hagyatékát. Más országokban - jegyezte meg - kisebb jelentőségű zeneszerzők köré is hatalmas kultuszt építenek. A magyar zenetörténet a bőség zavarában van, de ez a bőség nem vonhatja el a figyelmet arról, hogy minden jelentős egyéniségre, így a korábban méltatlanul háttérbe szorult Lajthára is kellő kutatói érdeklődés irányuljon.
Az emlékszobában a kéziratok mellett egyebek közt a zeneszerző íróasztala, Bösendorfer-koncertzongorája, karmesteri pálcája, esernyője, franciabetűs írógépe, könyvszekrényei - bennük a könyvtár egy része - látható.

A hagyaték - amelyet szombaton a zeneszerző unokahúga, Lajtha Ildikó adott át - korábban Hagyományok Házában (HH) volt, átadása több ütemben zajlik. A digitális másolatokból a HH is folyamatosan szolgáltat majd a kutatóknak, a népzenei gyűjteményt pedig továbbra is náluk őrzik - említette Kelemen László, a HH főigazgatója.
Az ötven éve, 1963. február 16-án elhunyt Lajtha László, a 20. század kiemelkedő alkotója zeneszerzőként egyedi nyelvezetet alakított ki. Népzenekutatóként főként a hangszeres népzene és a vallásos népénekek gyűjtésével emelkedett ki, de az 1972-ben megindult hazai táncházmozgalom alapvető forrásanyaga is az ő széki gyűjtése volt.
A megnyitót követően konferenciát és koncertet tartottak a zeneszerzőre emlékezve. A Néprajzi Múzeumban vasárnap zárul "Az igaz hitben végig megmaradjunk..." - Népénekkutatás az 1950-es években című kiállítás, amely Lajtha László munkásságával foglalkozik.
Forrás: MTI