Első ránézésre nem különböznek Yao Lu festményei a hagyományos kínai tájképektől: ködös sziklák közt megbúvó hegyi patak, felhők közül kiemelkedő pagoda. Azonban ha közelebbről megvizsgáljuk, különös dolgot fedezhetünk fel.

A lankák nem a friss fűtől zöldellenek, hanem a mindent beborító védőhálók tömkelegétől; a tenger nem a vihartól háborog, hanem a beleöntött vegyszerektől; a csendes, magányos pagoda pedig nem a sziklaszirten áll, hanem egy hatalmas sitthalom tetején. A kínai művész, Yao Lu „digitális festményeivel" az urbanizálódás egyik legnagyobb veszélyére hívja fel a figyelmet: a folyamatosan termelődő szemét lassan megfullasztja az egész világot.









Forrás: Colossal