Telt ház előtt tartotta Alan Parker világhírű brit filmrendező és forgatókönyvíró mesterkurzusát a budapesti Corvin moziban.
Az Evita, a Lángoló Mississippi, az Angyalszív vagy a Pink Floyd – A Fal című film alkotóját Madarász Isti filmrendező a többi között arról faggatta, hogy milyen kapcsolat van a rendezés és a forgatókönyvírás között. Alan Parker elmondta, hogy természetes folyamatnak tartja, ha a forgatókönyvírók idővel rendezni akarnak, hiszen frusztráló érzés, hogy a rendezők más elképzelésekkel valósítják meg a filmet. Ő – sok megírt forgatókönyv után – a BBC felkérésére rendezett először játékfilmet. Alan Parker szerint az Egyesült Királyságban ennek az alkotásnak a révén ismerték meg a nevét.
A beszélgetésen szóba került az egyik első munkája, a Bugsy Malone. Felidézte, akkoriban az angol filmipar nagyon kevés filmet készített, ő az amerikai típusú forgatókönyvekben látta a kiutat, ebből született ez a gyerekgengszterfilm, a Keresztapa paródiája. Megjegyezte, korábban tipikus brit történeteket alkotott, az akkor született könyvek többsége az asztalfiókban végezte. A Bugsy Malone-t a gyermekeinek írta, azóta ez az egyik legtöbbször előadott iskolai színdarab az Egyesült Királyságban – mesélte.
A világhírt meghozó Éjféli expresszről elmondta, hogy a forgatókönyvet író Oliver Stone-t szörnyen ellenszenvesnek találták, ám végül el kellett ismerniük, hogy kitűnő munkát végzett, később Stone Oscar-díjat is nyert érte.
"Nagyon fontos, hogy a saját verziómat írjam meg" – vallotta a forgatókönyv-írói munkáról, hozzátéve, hogy sokszor átírja a megkapott forgatókönyvet a saját ízlése szerint. Megjegyezte, kevés az eredeti ötletből születő könyv, ő például az Angyal a lépcsőn című 1999-es filmjét egy bestseller memoár alapján írta.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy sokszor novellákból jobb filmet lehet készíteni, mint bonyolult regényekből. Példaként említette az Angyal a lépcsőnt, amelynek a rendezői változatából közel egyharmadnyit ki kellett vágni, mert túl hosszú lett. Sokkal egyszerűbb és olcsóbb lett volna oldalakat kidobni forgatókönyvből, mint utólag vágni – jegyezte meg.
Alan Parker szólt arról is, hogy nem érdemes trendeket követni, hiszen egy film két év alatt készül el, ennyi idő alatt pedig szinte biztos, hogy megváltozik a divatirány.
Arra a kérdésre, mennyi személyes vonatkozás van a filmjeiben, azt felelte, hogy minden alkotása személyes, hiszen az író csak arról tud írni, ami már amúgy is a fejében van. Szerinte a legszemélyesebb munkája a Válás előtt, noha annak a forgatókönyvét Bo Goldman írta. Felidézte, akkoriban az ő magánélete is válságban volt, így a rendezés során a maga képére formálta a jeleneteket. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy leginkább másokról szeret filmet készíteni.
Alan Parker megemlítette, hogy két anyagilag jelentős vállalkozásra mondott nemet életében, a Harry Potter-széria első részére és a Csillagok háborújának egy epizódjára. Az előbbiről elmondta, azért utasította el a felkérést, mert nem tetszett neki a könyv, az utóbbit pedig azért, mert "sznob volt", és kijelentette, hogy nem rendez folytatásokat.
Az alkotó szerint a legnehezebb feladat olyan filmet készíteni, amely egyszerre kreatív, elgondolkodtató és a közönséget is vonzza, míg a kevés nézőt érdeklő művészfilmet "a legkönnyebb útnak" nevezte. Európának meg kell találnia a két véglet között az egyensúlyt, és nem az amerikai filmiparral kell versenyeznie – tette hozzá.
A workshop hallgatói arra is kíváncsiak voltak, hogy negyvenévnyi filmes múlttal a háta mögött Alan Parker lát-e változást a közönségben. Az alkotó úgy vélekedett, hogy a nézők egyre türelmetlenebbek, kevésbé tolerálnak nehezebb, mélyebb filmeket.
Forrás: MTI
