Harminc évvel ezelőtt követett el öngyilkosságot Arthur Koestler, a magyar származású regény- és újságíró. Két híres önéletrajzi könyve a szerző életén túl a XX. század első felének eseményeibe is betekintést nyújt.
Az író életmódját, életének helyszíneit korai éveiben édesapja határozta meg. A Marquez Száz év magányában szereplő vándorcigányok hóbortjaihoz hasonlítanak Koestler apjának próbálkozásai: levélnyitó gépet fejlesztett ki, majd radioaktív szappant gyártott. A naiv kereskedő gyára azonban 1914-ben tönkrement.
Mikor a '20-as évek elején Budapestről Bécsbe költöztek, megkezdődött az író folytonos lakhely-változtatása, ami további életét is meghatározta. Koestler esetében a környezetváltás nemcsak új lakásba, hanem sokszor új városba, országba, sőt kontinensre költözést jelentett. Így égette fel a hidakat maga után, amivel nemcsak világpolgárrá vált, hanem újra és újra a világtörténelem fontos változásainak középpontjába került, ezért személyén keresztül a XX. század főbb történelmi folyamataiba tekinthetünk be.
Koestler 1922-ben kezdett a Bécsi Műszaki Egyetemre járni, ahol tevékenyen részt vett az osztrák diákszervezetekben (Burschenschaftokban). A párbajokon és a közös művelődésen túl a Korpsok először mutatták meg az önbizalomhiánytól szenvedő Koestlernek a közösséghez tartozás érzését.
A nagy infláció éveit az íróa regényben apja kirablásán keresztül mutatja be. Prostitúció, korrupció, csalás uralkodott a társadalomban, és vezetett az európai középosztály romlásához. A józan ész abszurditása mutatkozott meg, ami később a totalitárius eszmék táptalajaként is szolgált. A fiatalember életében azonban ez az időszak az egyetemről való menekülést és a hídégetést jelentette.
Koestler a hanyatló civilizációból egy épülőbe került: Izraelbe utazott, ahol a kevucákban próbálta ki, milyen "hősi szegénységben élni, keserves harcokat vívni az emberi tűrőképesség határán". Nem sokáig maradt itt, ezután a vándorlás, kalandok, nyomorúság és az éhség évei következtek a fiatal író életében. A nélkülözés akkor ért véget, mikor kinevezték az Ullstein lapok jeruzsálemi tudósítójának. A vándorévek végével, ahogy a szerző fogalmaz, egy közhelyszerű újságírói sikertörténet kezdődött el.
1929-ben Munkaadói áthelyezték Párizsba, egy évvel később pedig Berlinbe. Itt a Vossische Zeitung tudományos szerkesztőjeként dolgozott. 1931-ben a Berliner Zeitung am Mittag külpolitikai szerkesztője lett. Ebben az évben a Graf Zeppelin léghajó fedélzetén Koestler részt vehetett egy északi-sarkköri expedícióban.
A nácizmus térnyerésével párhuzamosan került az író egyre közelebb a kommunizmus eszméjéhez, ami odáig vezetett, hogy 1931 végén belépett a német kommunista pártba, majd a Szovjetunióba emigrált. Újból felégette a hidakat maga körül. Itt ér véget az első életrajzi regény, a Nyílvessző a végtelenbe, amelyet 1951-ben adott ki.
1954-ben megjelent önéletrajzának második része is A láthatatlan írás címmel. Ebben a kommunista pártba való belépésétől a második világháborúig terjedő éveit írja meg. Ezekben a kötetekben Koestler mély őszinteséggel ír magáról, feleségeiről, nemiségről és házasságról.
Két kiemelt fontosságú regényről beszélhetünk Koestler kapcsán. 1940-ben jelent meg az első nemzetközi sikert és ismertséget hozó regénye, a Sötétség délben. Koestler a sztálini szovjet diktatúra jellegéről ír egy öreg idealista bolsevik, Rubasov sorsán keresztül. A mű a XX. század egyik legjelentősebb politikai regényének tekinthető. 1946-ban Mint éjjeli tolvaj: egy kísérlet krónikája című munkájában Izraelbe vetett hitéről, és a zsidó államról osztja meg gondolatait. A könyv megírása során hasznosította fiatalkorában szerzett közvetlen tapasztalatait a cionizmusról.
Az 1950-es évektől kezdve főként tudományos és filozófiai műveket adott ki. Ebben az időszakban az Egyesült Államokban élt második feleségével, de ekkor már együtt dolgozott titkárnőjével, Cynthia Jefferies-sel, akit végül 1965-ben el is vett feleségül.
Koestlernél 1973-ban Parkinson-kórt, majd három évvel később leukémiát diagnosztizáltak. Az író 1983 márciusában feleségével, Cynthiával együtt öngyilkosságot követett el. Gyógyszer túladagolásban vesztették életüket.
