Mihail Afanaszjevics Bulgakov, az orosz irodalom egyik legnagyobb szatirikus alkotója, a Mester és Margarita írója 1940. március 10-én hunyt el.
Bulgakov 1871. május 11-én született Kijevben. Apja a Hittudományi Akadémia professzora, anyja tanárnő volt. 1909-ben felvették az orvosi karra, s a világháború első esztendeiben kórházi munkát végzett mint orvostanhallgató. 1913-ban megnősült, s tanulmányait '16-ban fejezte be. Az orosz polgárháború idején, 1919 februárjában Bulgakovot mint orvost behívták az Ukrán Köztársaság hadseregébe, ahonnanrövid idő múlva dezertált.
Ljubov Jevgenyjevna Belozerszkaját 1924-ben ismerte meg és egy évvel később feleségül is vette. 1928-ban beutazták a Kaukázust, Tbiliszi, Batumi, Vlagyikavkaz és Gudermesz városát is felkeresve. Ugyanebben az évben tartották a Bíbor sziget bemutatóját Moszkvában. Első ötletei ekkortájt születtek meg A Mester és Margarita kapcsán. Az író 1932-ben harmadszorra is megnősült, feleségül véve az 1929-ben megismert Jelena Szergejevna Silovszkaját.
1930 után Bulgakov művei nem kaptak nyilvánosságot, darabjai (többek között a Menekülés, Bíbor sziget, A Turbin család napjai) eltűntek a színházak programjáról. Párizsban élő bátyjának címzett leveleiben csalódottan panaszkodott az író e számára hálátlan helyzetről és nehéz anyagi gondjairól. Ugyanekkor nyílt kéréssel fordult a Szovjetunió vezetéséhez, hogy vagy tegyék lehetővé emigrációját, vagy adjanak neki munkát mint rendező-asszisztens a Csehov nevét viselő Moszkvai Művészszínházban.
Sztálin maga hívta fel Bulgakovot és ígért neki segítséget, így az író előbb a munkásifjúság központi színházában, majd 1936-ig a Művészszínházban tevékenykedett mint rendező-asszisztens. 1932-ben közreműködött Gogol Holt lelkek című darabjának színpadra vitelében. 1936 után a Moszkvai Nagyszínházban mint szövegkönyvíró és fordító dolgozott. Bulgakov műveit azonban reményei ellenére továbbra sem hozhatta nyilvánosságra, és nem is mutathatta be őket.

Életének utolsó évtizedében irodalmi munkásságának középpontjába a művész és a hatalom viszonya, összeütközésük, s mögöttük a gondolatnak és az írás szabadságának, a lelkiismeretnek s az értelmiségi lét felelősségvállalásának kérdése kerül. Az Iván, a Rettentő (1931) című játékos-komoly darabja a kisszerűségtől, feljelentgetőktől fenyegetett művészsorsnak, az alkotói szabadságnak és az emberi méltóságnak az ellehetetlenülését hangsúlyozza. A Képmutatók cselszövése (1932) és a Puskin utolsó napjai (1936) az abszolút hatalom és a költő végsőkig kiélezett konfliktusát, az önmagát minden áron megőrizni kívánó ember és művész lelki gyötrődését mutatja be remek dialógusokban. A Színházi regény (1937) groteszk képet nyújt a színház belső világáról, a rivalizáló színészek életéről, de legfőképpen a kisszerű zsarnok képtelen belső emberi világáról és a művészi-emberi kiszolgáltatottságról.
Egészségi állapota fokozatosan romlott, látását szinte teljesen elvesztette. Az orvosok magas vérnyomásból adódó vesebetegséget diagnosztizáltak nála. Bulgakov lediktálta feleségének A Mester és Margarita utolsó változatát. 1940 februárjától barátai és rokonai őrizték betegágyát. Az író március 10-én halt meg.

A regényből megjelenése óta világszerte több feldolgozás is született. Hazánkban Szirtes András készített különleges, dokumentum-alapú művészfilmet A Mester és Margarita címmel. A Nemzeti Színházban 2005-ben mutatták be az irodalmi mű alapján készült darabot, amelyből a következő videóban láthatunk részleteket.
Források: Wikipédia, enciklopedia.fazekas.hu