Fehér László kiállítására és új könyvének bemutatójára március 12-én, 16 órakor került sor a Cultiris Galériában. A kiállítást megnyitó Ungvári Tamással beszélgettünk.
A Cultiris Galériában, az Örkény István könyvesboltban a művész 12 pasztell képét állítják ki április 30-ig. Fehér László az MTI-nek elmondta, hogy vadonatúj anyagot mutat be, 100 x 70 centiméteres fekete-fehér pasztelleket. Köztük van a Nagy kavicsok között, a Judit a táci kanálissal, valamint két zsidó tárgyú kép: a Joel és a Fiú kecskével című munka. Látható lesz Yorgosról, a Balkan Fanatik frontemberéről, Gerber Pálról és Halász Andrásról, három festőművész barátjáról készült portré is.
A Cultiris Galériában kedden délután 4 órakor kezdődött eseményen Ungvári Tamás irodalomtörténész mutatta be a Fehér László című könyvet, amelyet a művész közelgő 60. születésnapjára jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó.
Fehér László elmondta, hogy szinte egyidejűleg jelent meg az Ellenfényben című kiadvány a Pauker Collection gondozásában Forgács Éva művészettörténész tanulmányával. Fehér azt is megjegyezte, hogy a Los Angelesben élő és dolgozó művészettörténész munkásságának fő monográfusa: 1995-ben kismonográfiája, később egy nagymonográfiája jelent meg róla, most pedig a kiadó a sorozat 10. könyvét szentelte neki. A kötet tartalmazza azokat a képeket, amelyek a március 6-án megnyílt, Ellenfényben című tárlaton láthatók a Társalgó Galériában.
Ungvári Tamást Varga Bernadett kérdezte Fehér Lászlóról:
- Fehér László festőművész pályájában a hatvanadik életév betöltése feltevésem szerint nem ösztönöz fordulatra. Éppen ő az, aki korszakokat határozott meg önmagának életkortól függetlenül. Stílusa a színek vagy a fekete fehér váltakozásaiból épül, ő eltökélten választ formanyelvet. Szuverén alkotó. A saját életkora éppoly kevéssé határozza meg a munkásságát, mint a kor, amelyikben él, s amelyet megpróbál túlélni.
- A fiataloknak mit érdemes észrevenni a képein?
- Rá kell hangolódniuk Fehér László világlátására és festői nyelvére. A képek alkotóelemei ugyan radikálisan leegyszerűsödtek, de éppen ebből nyílik meg az a metafizikai égbolt, amit Fehér László kitárt. Pascal mondta: a végtelen tér rémülettel tölt el. A római piactéren megégetett Giordano Bruno érezhetett így, amikor rádöbben a világok végtelenségére. Fehér a kép végtelenségében, a levágott harmadik dimenzióban ezt a metafizikát fedezte fel.
- A kor lenyomata, vagy valamiféle társadalomkritika érezhető-e Fehér képein?
- Minden festő akaratlanul is a korát fejezi ki, ha mással nem, a technikájával. Fehér Lászlónak az a szerencséje, hogy ő nem a kor, hanem a létezés kérdéseire felel a képeivel. Ha léteznék ez a kifejezés, Fehér absztrakt realista, figuratív neoprimitív, fölényes provokátor, a lényegre összpontosító művész. Ha a kérdéseit próbáljuk kihüvelyezni, akkor ilyenekhez jutunk: mi a magány, mi a tér, mi a feketeség, létezik-e egyáltalában fehérség a színfelbontásban, avagy csak kontrasztban szólal meg? A fiatal, aki Fehér Lászlót megérteni próbálja, olvassa el először Newton optikáját, majd Goethe színelméletét.
- A fiatal képzőművészeknek példaértékű lehet Fehér László életútja? Mondhatjuk, hogy így kell világkarriert építeni?
- A világkarrier titkát éppúgy nem lehet megtanulni, mint festeni. Ez utóbbit is csak úgy, ha a művész leszakad a mesteréről. Ezt is Goethe tanította nekünk, amikor rajziskolát próbált alapítani. Tanulni úgy kell, hogy az ember mindent elfeled a tanításból. Ráadásul Fehér László nem iskolateremtő mester. Azokból sok volt, Hincz Gyula, Bernáth Aurél, Pátzay. Fehér életművének titka feltörhetetlen. Menjenek a fiatalok máshoz tanulni. Hagyják meg Fehér Lászlót utánozhatatlan egyediségében. Ami pedig a világhírt illeti, ez mindenki előtt nyitva áll, mert ilyen a világ természete. Nem kell más, csak irdatlan tehetség, igaz hűség a látomáshoz, egy csepp szerencse, a többit a véletlen elintézheti.
Ugyancsak kedden, a Kieselbach Galériában 6 órakor Fehér László - Válogatás Victor L. Menshikoff gyűjteményéből címmel nyílik kiállítás, amely az anyag első bemutatkozása is egyben. Ahogy a művész elmondta, Menshikoff az ő pályakezdésétől, 1974-től a 90-es évekig gyűjtötte a képeit és most a törzsanyag 13 festményét mutatja be.
Köztük van a Földalatti című 1975-ből, a Hommage á Beuys és a Kilátó II. 1990-ből és több kép a rózsaszín sorozatból.
A kiállítást Alekszandr Borovszkij művészettörténész, az Orosz Művészeti Akadémia elnökségi tagja nyitja meg és bemutatja a Fehér László című albumot, amelyet ő írt és állított össze. Így benne van a kötetben a Csillag a hegyen, a Mignon bár és a főművének tartott, 1992-ben festett Pihenő című alkotása. A kötet - amelyet a Kossuth Kiadó gondozott - záróképe a műgyűjtőről, Menshikoffról készített portré. A Menshikoff-kollekcióból álló kiállítás március 19-ig tart nyitva a Kieselbah Galériában - foglalta össze a művész.
Fehér László korábbi munkái megtekinthetők a honlapján.
Fehér László 1953. március 17-én született Székesfehérváron. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1971 és 1976 között, mestere Szentiványi Lajos és Kokas Ignác volt. 1974 óta kiállító művész. A szakma a hiperrealizmus egyik jeles képviselőjének tartja. Európában szinte mindenütt egyéni kiállításokon mutatta be alkotásait, legutóbb 2011-ben volt életművéből válogatott nagy tárlata Franciaországban, a saint-étienne-i Kortárs Művészeti Múzeumban.
