Halálának napján, március 17-én emlékeznek mind Írországban, mind az egész világon az Írország védőszentjeként ismert keresztény térítőre.
Névünnepén az ír férfiak, bárhol élnek is a világon, kalapjukra zöld rekettyelevelet tűznek és így köszönnek egymásnak: „áldjon meg az Isten és Szent Patrik". A legenda szerint Jézustól kapott botjával űzte el a zöld szigetről, vagyis Írországból a mérges kígyókat. A jámbor hagyomány azt is tudja, hogy a hitetlenkedőknek egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét.
A fiú életéről két latin nyelvű levél maradt fönn, melyek általánosan elfogadott vélemény szerint Patriktól származnak. Ezek a Confessio és a Coroticus katonáihoz írt üzenetek, melyekben Patrik rövid beszámolót közölt életéről és hivatásáról.
A feljegyzések szerint Szent Patrik a római Britanniában született, Banna Venta Berniae közelében. A település helye ismeretlen, de a hagyomány szerint Glannoventával azonosítják, ami ma a cumbria-i Ravenglassnak felel meg. Apja diakónus volt, nagyapja pedig pap. Tizenhat éves korában elrabolták és rabszolgának Írországba hurcolták. Itt Patrik pásztorként dolgozott és hat évig maradt fogságban. Azt írja, hogy hite nőtt a fogságban, valamint naponta imádkozott. Hat év elteltével egy hangot hallott, ami azt mondta neki, hogy hamarosan haza fog menni, majd azt, hogy a hajója készen áll. Urától elszökve egy kétszáz mérföldre lévő kikötőbe utazott, ahol talált is egy hajót. Az akkor már 20 éves fiú különféle kalandok után ért haza családjához.
Patrik a leveleiben beszámol egy néhány évvel hazatérése utáni látomásáról: "Láttam egy írországi embert közeledni. A neve Victoricus volt, és sok levelet hozott. Az egyiket nekem adta. Elolvastam a címét: "Az írek hangja". Ahogy elkezdtem olvasni a levelet, elképzeltem azt a pillanatot, ahogy hallom a foclut-i emberek hangját, akik a nyugati tenger melletti erdőnél élnek. És ők egy emberként kiáltották: "Hozzád fordulunk, szent szolga, hogy jöjj és járj közöttünk." Szakemberek szerint a látomás Victoricusa megegyezik Szent Victricus, negyedik századi roueni püspökkel, aki az egyetlen akkori európai pap volt, aki a pogányok térítését végezte, és 396-ban Britanniába látogatott egy hivatalos ügyben.
A Confessio nagy része foglalkozik olyan perekkel, amiket Patrik keresztény társai indítottak ellene. Hogy pontosan miről folytak ezek a perek, azt Patrik nem írja le teljesen. Szintén ebből a műből tudhatunk meg értékes adatokat Patrik küldetésével kapcsolatban. Azt írja, hogy "emberek ezreit keresztelte meg" és papokat rendelt arra, hogy vezessék az új közösségeket. Gazdag nőket térített meg, akik közül egyesek apácák lettek a családi ellenkezés ellenére. Királyok fiaival is foglalkozott, akiket szintén megtérített. Szent Patrik helyzete Írországban külföldiként nem volt könnyű. Azzal, hogy több ízben is elutasította a királyok ajándékait, kívül rekesztette magát a normális rokonsági és hűbéri kapcsolatokon. A törvény szerint védelmen kívül állt, és elmeséli, hogy egyszer megverték, kirabolták és láncra verték, feltehetően azért, hogy kivégezzék.
Az életére vonatkozó többi adatot a másik levélből vehetjük, amit Croticus katonáinak írt. Ezt a levelet az után írta, hogy első tiltakozása után kinevették és sértegették. Ebben a nyílt levélben kiátkozza Croticust, mivel annak katonái Patrik által megtérített embereket vetettek rabszolgaságra egy írországi portya után. A levél Croticus követőit mint "ördögök polgártársaiként" valamint "skótok és hitehagyó piktek társaiként" írja le. Nagyrészt egy nyolcadik századi jegyzetre alapozva Croticust Ceretic királlyal azonosítják. Más vélemény szerint azonban Croticus valószínűleg egy Írországban élő brit római polgár volt. Feltételezték, hogy ennek a levélnek az elküldése eredményezte azokat a pereket, amelyeket Patrik a Confessióban említ.
Forrás: Wikipedia
