Skandináv depresszió, rakétakilövés az exobolygóra, bajszos mérnök és magyar szív. Csütörtök este kortárs költőkre játszottak rá zenészek – és fordítva.
Beck Zoli kapta a megtisztelő feladatot, hogy a színpadon elmondja, miről is lesz szó. Ehhez a szerephez következetesen tartotta is magát az egész este folyamán. Néha beszólt a költőknek (a közönséget aktivizáló feladat kiadásába belezavarodó Szálinger Balázsnak). Biztosította a költőnőket arról, hogy nincsenek egyedül (a színpadról való váratlan eltűnése után Erdős Virágot). Választékos szópárbajba keveredett zenésztársával (Szűcs Krisztiánnal két szám közt repkedtek a tisztán baráti hangvételű káromkodások). Animátorként is remekelt, mikor a koncert közepén Szálinger Balázstól átvéve a szót, a közönség tapsainak, combütögetésének és mellkasdöngetésének segítségével elindította a rakétát az exobolygó felé tartó úton. A rakéta felszállt, a szám elindult, és közben a kivetítőkön feltűnő űrjelenet-animáción is láthattuk, ahogy egyre messzebb kerülünk a Földtől, és egyre közelebb a tejszínes-lekváros exobolygóhoz.
Szálinger Balázs: Vigasztalós
Új típusú exobolygó tövében
Barna kislány de szeretlek de régen
Most már tudom Földön kívül van élet
Barna kislány de szeretlek de téged
Megragadjuk exobolygó üstökét
A testünket elnyeli a vaksötét
Aranykapu mind egy szálig kihörpints
Elmegyünk mert itt maradni időnk sincs
Barna kislány végsősoron dolog van
Elveszünk majd a százféle fajokban
Mi leszünk a két ember a világban
Araszolunk benne hogy az hibátlan
Konfrontatív embertípus nem kell már
Exobolygón lesz tejszín és lesz lekvár
Ezek alá söpretnek be a gondok
Barna kislány eszembe jutsz mosolygok.
Bár a kezdeti csendes-állós hangulat felpezsdítésében és a közönség verssorokra koncentrálásának fellazításában vitathatatlanul nagy szerepet kapott a 30Y frontembere, azért nem egyedül övé az érdem. A Heaven Street Seven énekese, Szűcs Krisztián többször átvette tőle a megmondó ember pozíciót, és ő is szórakoztatta az egybegyűlteket. Közvélemény-kutatást tartott a közönségnél, hogy a következő szám a skandináv depresszió vagy a karibi hedonizmus hangulatában szóljon. A magyar mulatozók természetesen demokratikus szavazással az előbbi mellett döntöttek, de ennek ellenére szerencsére senki nem zuhant búskomorságba/vágta fel az ereit a dal végére. Az alternatív zenei vonal idősebb nemzedékét Másik János, az Európa Kiadó egykori tagja képviselte. Néha az énekhangjával, máskor a tangóharmonikájával hozott új színt a produkciókba.
A költők szerepe pedig közel sem csak a dalszövegírásra korlátozódott a Rájátszásban. Kemény István felolvasott, Szálinger Balázs refrénné változtatott verssorokat „vokálozott" és csörgővel rázta fel a ritmust. Grecsó Krisztián örömmel jelentette be, hogy az este nemcsak azért fontos neki, mert a versei elhangzanak popritmusban, hanem az elővett gitárja segítségével a garázsrocker tini korszakára is visszatalált. Háy János parádésan váltogatta a különböző hangszereket és saját recés énekhangját a számok alatt. Erdős Virág kicsit monoton felolvasása néha kántálásba ment át, aminek Beck Zoli énekhangja adta meg a kontrasztot.
Karafiáth Orsi hozta a formáját: először szívecskés pólós tinédzserként jelent meg szőke parókával, aki elmesélte és versbe szedte gimis szerelmi kalandját a Mérnökkel (akit a színpadon a nagybajszú Beck Zoli alakított). Később búgó hangú dívaként, halpikkelyes ruhában, vörös hajjal játszotta el saját romantikus énjét.
A Karácsony című számról (amely Erdős Virág 2010-es versének megzenésítése) kiderült, hogy a március végi jeges szélben, a Húsvét közeledtével is lehet aktualitása. Az utolsó dalokra költő, író, zenész a színpadra pattant, és mindenki saját tudásával járult hozzá a fináléhoz. Kollár-Klemencz László, a Kistehén zenekar énekese úgy látszik, a végére esett igazán extázisba: az est résztvevőinek bemutatásából egy élvezetes rapszámot kerekített (külön felhívnám a figyelmet a Háy, Háy, Háy és a Másik, Másik, Másik ismétlődő refrénekre).
Bérczesi Robit persze kicsit hiányoltuk, a Hiperkarma számok feldolgozása mellett azért is, mert így nem volt senki, aki a szám közben kényszerszünetet tartson, mert nem találja a következő verssorokat. A hangosítás hagyott némi kívánnivalót maga után (többek közt visszhangot és a medence messzeségébe elúszó verssorokat). De ennek ellenére az este végére az éneklő közönség, a színpadon egyre kevésbé feszengő költők és a lelkes zenészek részéről is úgy tűnt, lesz még folytatás. (Az esemény Facebook-oldalán választékos kritikát megfogalmazó srácnak pedig üzenem, hogy ha nem rettentően okos telefonjával van elfoglalva, lehet hogy jobban élvezte volna a koncertet.)
A következő popritmusú költészet és a lemez megjelenéséig pedig az élményt, a társaságot, a zenéket és verseket is elviszem magammal. Igen, „ezt is elviszem magammal, viszem magammal, ha lehet..."
A Kultúrpart stúdiójában készült el, és már kapható az a kiadvány, amely a koncert alapjául szolgált. A Rájátszás végeredménye egy CD 17 pompás dallal, valamint egy versekkel és novellákkal színesített izgalmas könyv. A lemezen szereplő számok zenéjét szerezték és szövegét írták: Beck Zoltán, Bérczesi Róbert, Erdős Virág, Grecsó Krisztián, Háy János, Karafiáth Orsolya, Kardos-Horváth János, Kemény István, Kollár-Klemencz László, Másik János, Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián. Kiadja a Bookline Könyvek.
