Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Rádió
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Rádió
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
31 éve hunyt el Carl Orff

31 éve hunyt el Carl Orff

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2013. 03. 29.
Itt csúsznak a legjobb falatok
2021-02-26 16:00:00

Az Eplényi Síaréna lehetőséget biztosít a bajbajutott éttermeknek arra, hogy az ottani „hüttékben”

Milyen egy jó színházi elemző?
2021-02-26 12:57:51

Oláh Zsolt az MMA ösztöndíjának segítségével 33 színházi előadás átfogó és részletes elemzését

Magyar film készül Ignác titokzatos útjáról
2021-02-26 07:28:37

A  Camino Ignaciano alkotógárdája lelkesen dolgozik, hogy a film elkészüljön a májusban tervezett római

Farkas Ádám: A valóságot kell megidézni
2021-02-24 15:02:24

A Nemzet Művészének munkáit az absztrakció jellemzi, de van több közismert figurális műve, jelenleg is egy

további bejegyzések a szerzőtől »

Carl Orff a XX. századi komolyzene egyik legkülönlegesebb alakja. Műveit a kezdetektől nagy sikerrel játsszák, hírnevét azonban nemcsak zenei alkotásai révén szerezte, pedagógiai munkásságát is világszerte elismerik.

Münchenben született 1895. július 10-én. Tanulmányait a századforduló egyik neves német zeneszerzőjénél, Heinrich Kaminskinál végezte, és zenei pályája mindjárt az oktatás frontján indult el. Egy balettiskolának volt a zenetanára. Ez a pályakezdés, a zenetanítás alapelemeivel, valamint a tánccal való foglalkozás úgyszólván egész munkásságára rányomta bélyegét. Pedagógiai műve, a világszerte alkalmazott „Orff-Schulwerk" elsősorban a ritmikus képzésre fektet súlyt – nemegyszer a tánccal, illetve mozgásművészettel összekapcsolva –, de egyaránt gondja van az énekes és hangszeres képzésre is. Salzburgban iskolát is alapított: Orff-schule. Orff szerint a zene és a tánc egységet alkot: Münchenben létrehozta a Zene- és Mozgásművészeti Intézetet.

Peter Keetman: Carl Orff munka közben (Dießen, 1956)
Orff zeneszerzői életműve szinte kizárólag színpadi alkotásokból áll. Orff témáinak nagy részét a mitológiából, a mesékből, és a középkori mondákból vette. Első nagy színpadi sikerét 1937-ben, Frankfurtban aratta Carmina Burana című profán, szcenizált oratóriumával, amely ma is talán a legismertebb alkotása. A középkori tavernák világát felidéző darabot XIII–XIV. századbeli latin és ónémet nyelvű diáknóták szövegére szerezte, melyekre a felső-bajorországi Benedicbauer kolostor könyvtárában talált.

Ezt követték további művei, ezúttal már az opera műfajában: A hold, Az okos lány, a Bernauerin, majd a Carmina Burana párdarabjai: a Catulli Carmina és a Trionfo d'Afrodite. Az utóbbi évtizedekben Orff egyre inkább a görög–római kor alkotásai felé fordult: megzenésítette az Antigoné-témát, az Oidipuszt és Prométheusz történetét.

Orff zenéjének fogadtatására elég gyakran jellemző az a sajnálatos tény, hogy félreértik. Ez a zene ugyanis annyira komplex, oly mértékben „összművészeti alkotás", hogy lehetetlen kizárólagosan muzikális szempontok szerint értékelni. A zeneszerzőnek magának nem is volt soha célkitűzése – talán az egy Carmina Burana kivételével –, hogy csak zenét szerezzen. Mintegy színpadi rendezőként ő maga „komponálta meg" a muzsika mellett a vizuális elemeket: az akciót, esetleg a díszleteket, és gyakran a szöveget is ő írta. Ezekben a művekben tehát a zene csak egyike a művet alkotó elemeknek, méghozzá nem is mindig a legfontosabb elem. Valószínűleg ez a célkitűzés hozta magával, hogy Orff a szándékos archaizálás, sőt, nemegyszer a tudatos primitívség és trivialitás módszerét választotta.

Minthogy színpadának lényege a mozgás, muzsikájának éltető eleme a ritmus. Orff zenéje hallatán az az érzésünk, hogy a dallam és a harmónia, a forma és a hangszerelés a ritmusból születik. A ritmuson kívül csak a melódiára fektet súlyt, ezek – a korai művekben – szélesen íveltek, néha a gregorián hangvételét alkalmazzák, néha pattogóan táncos lejtésűek. A harmóniavilág a lehető legegyszerűbb. A hangszerelés a modern nagyzenekar szinte minden eszközét felhasználja, nem utolsósorban – a ritmikus fogantatás következménye ez is – az igen nagy méretű ütőhangszer-csoportot. Életének utolsó évtizedében Orff stílusa még szikárabbá vált, már szinte a mondókák és a legegyszerűbb gregorián formulák tömörségéig jutott el.



Forrás: Wikipedia

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Németország Zene Opera Tánc Komolyzene

Ajánlott bejegyzések:

  • A tehetség a legnagyobb boldogság A tehetség a legnagyobb boldogság
  • Különös párra talált a szörnyű herceg Különös párra talált a szörnyű herceg
  • Rap, fuvola, opera Rap, fuvola, opera
  • Örök szerelem: Rosina és Almaviva Örök szerelem: Rosina és Almaviva
  • Nagyon aktuális lett Eötvös Péter műve Nagyon aktuális lett Eötvös Péter műve

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr497917278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. Megjöttek a meztelen hősnők
  4. A 10 legütősebb drogos film
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  7. Meztelenség és anatómia
  8. Készülőben a nagy meztelen album
  9. Meztelen fővárosiak
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard