Az ötéves Tárkány Művek második nagylemeze május 11-én debütál a Kobuci Kertben. A Prima Primissima Junior díjas zenekar alapítójával, Tárkány-Kovács Bálinttal beszélgettünk.

Hallgatva a dalaitokat olyan, mintha popzenét írnátok, népzenei hangszereléssel.  Hiányzik a dob és a basszus, mégsem hiányolom. Mennyire inspirálódtok a popzenéből, és mennyire a világzenéből?

A népzene és a popzene között rengeteg a kapcsolódási pont, hiszen a népzene a régebbi korok popzenéje. Másképpen működött persze, mert a mai popzenét okosan tervezve állítják elő, s ha jobban megnézzük, ez egy iparág. Ezzel szemben a népzene a néprajzi folklór mechanizmusai szerint működik. Amikor a zenekart összeraktam, teljesen tudatos döntés volt, hogy a dob kimaradt, mert a szokásostól eltérő hangképet akartam megteremteni. Kicsit csalásnak érzem, hogy amikor a dobos elkezd játszani egy grove-ot, arra máris lehet táncolni. A mi esetünkben ugyanezt a lüktetést másból kell összerakni.

Hogyan dolgoztok? Közösen, vagy te hozod az ötleteket?

Én hozom a zenét, a szövegeket, az ötleteket, Gergő (Kovács Gergő, szaxofon - a szerk.) pedig opponensi alkotótársam. Én vagyok az aktív, ő meg a proaktív tagja a zanekarnak. Ő mondja, hogy mi nem jó, illetve hogyan kéne jobban. Hangszerelési észrevételei vannak.

Mennyit improvizáltok, és ehhez képest mennyire kötött a zenétek?

A szövegben semmi improvizáció nincs, pedig lehetne. A zenében változó. Van, amibe több, és van, amibe kevesebb improvizáció fér bele. Más a hangszerek szerepe is. Például Gergő a szaxofonon legtöbbször szólókat játszik, több szabadságot kap.

Milyen zenékből merítetek?

Elsősorban népzenéből. Aztán ott a jazz, ami igen sokféle. Néha a barokk zenében használatos dolgok ragadnak meg, de többnyire a huszadik századi modern zeneszerzési eszközöket használom. Alapvetően ez a három fő inspirációs forrás van. Aztán ott a többi, amit nevezhetünk popzenének, de kérdés persze, hogy a rock az pop-e, vagy Jannis Joplin-t hova kell sorolnunk. Magyarországon olyan könnyen sütjük rá valamire, hogy komolyzene, vagy könnyűzene. Vannak körök, ahol a könnyűzene szitokszónak számít, de azért Jim Morrison meg Jannis Joplin is belehalt abba, amit csinált. De amennyire a popzene olykor művészi tud lenni, a komolyzenének nevezett dolgok legalább annyira nem művésziek. Az európai komolyzenének is van egy csomó olyan ága, aminek kimondottan nem volt más célja, mint a szórakoztatás és egyáltalán nem akart komoly lenni. Ma meg ezeket koncerteken olyan pátosszal adják elő, hogy az egész iszonyat hamissá válik.

Mi volt a cél az új lemez elkészítésekor?

Szerintem az a jó művészet, ami több szinten is értelmezhető. Aki csak felületesen szemléli és csak szórakozni akar, az meghallgatja, jólesik neki; akinek valamilyen érzésére pont reflektál a zene, azt magával tudja ragadni; aki meg a zenei formákat akarja vizsgálni, az is talál benne érdekeset. A jó művészetnek már a felszíne is tetszetős, mert miért is kéne csúnyának lennie? Van a modern művészetnek egy olyan iránya, hogy „csak azért is csúnyát csináljunk". Én arra törekszem, hogy a felszín alatt legyen mélysége a zenénknek, ne legyen sekélyes. Igaz, sokfélék vagyunk, ezért sem kell annyira túlgondolni, hogy mi a művészet, mert valakinek ez tetszik, valakinek az.

Ott lesztek a fesztiválokon?

A nagy fesztiválok azok kevésbé hívnak minket, mert ők a médiából ismert zenekarokat hívják...


Tényleg! Van célrádiótok?

Nos, ez a demokráciának nevezett dolog a választás illúziója. A médiában is és a politikában is. Ott az illúzió, hogy például lehet olvasni a Kultúrpartot, vagy lehet hallgatni a Tilos Rádiót és a Civil Rádiót. De közben az emberek kilencven százaléka mégis azt a két országos kereskedelmi rádiót hallgatja. Ugyanakkor az interneten mindentől egy kattintás távolságra vagyunk, a maláj raptől éppúgy, mint az indonéz heavy metáltól, mégse kattintunk rá. Szóval hiába mondom én, hogy azért nem játszunk fesztiválokon, mert a mainstream média nem sugároz minket, szemtelenül visszapasszolják a labdát, hogy ott az internet, sőt nyilatkozhatunk a Kultúrpartnak és a Civil Rádiónak is. De az nem a mainstream. Ezért az emberek többsége éppúgy az áthatolhatatlan egy kattintás távolságra marad a mi zenénktől, mint a maláj raptől.

Azért ez nem ennyire fekete-fehér...

Nézd, ha egyáltalán nem hinnék abban, amit csinálok, akkor nem csinálnám. Úgy látom, hogy két világ él párhuzamosan egymás mellett. Ez így van a gazdaságban, és médiában is. Az egyik az egy kis mikrovilág, a másik meg a globális multivilág...

A Tárkány Művek neve is kissé globalizáló hatású.

Igen, mert az a célom, hogy csináljunk kis projekteket más művészekkel is. Például volt olyan projektünk, aminek a Tárkány Elektromos Művek nevet adtuk, amikor dj-kkel dolgoztunk együtt. De visszatérve: a multik egymást tartják fent, mellettük pedig ott vannak a kicsi, helyi szerveződések. Az alternatív zenekarokról az alternatív média beszél.

Ti is szeretnétek a mainstream-be tartozni, vagy elég, ha a kis alternatív szcénában elfoglaltok egy tisztes helyet?

Igen, én azt szeretném, ha Magyarországon a népzene bekerülne a mainstreambe. Igaz, már benne van, csak ezt a média nem hajlandó tudomásul venni. A népzenei, világzenei koncertek rendkívül látogatottak, a táncház-mozgalom az egyik legkiterjedtebb és legjelentősebb kulturális ügy ma Magyarországon. Ott a Csík Zenekar, ami megtölti az arénát. Csak éppen a magyar társadalom olyan furcsán működik, hogy azt fogadja el hivatalosnak, ami a médiából jön. Ennek talán amolyan kádárista kulturáis okai vannak. Míg otthon apu azt mondta, hogy '56-ban forradalom volt, az iskolában azt tanultuk, hogy ellenforradalom. Ezt a kettősséget ma a média viszi tovább. Látjuk, hogy a népzene népszerű, de mivel a médiában nem jelenik meg, nem hiszünk a saját szemünknek.

Május 11-én este 8-kor a Kobuci Kertben lesz a lemezbemutató koncert. Hívtok vendéget?

Igen, Dresch Mihályt, aki egyébként a lemezen is közreműködik. Úgy tűnhet, hogy teljesen mást csinál, mint mi - szerintem ugyanazt. Volt egy száma, ami erősen inspirált egy dal megírásakor. Felkértem, hogy játsszon a lemezen, így a koncertre is meghívtuk. És ha már itt lesz, persze bevonjuk majd más számokba is.