Bakuban, a Mugham Centerben rendezték meg a napokban azt a nemzetközi költőfórumot, amelyen a fiatal magyar költőnő, Viola Szandra képviselte hazánkat.
Az április 26. és 28. közt Azerbajdzsánban tartott nemzetközi irodalmi rendezvényen húsz ország vett részt. Az International Forum of Young Poetesses a fiatal költőknek biztosított megjelenést. A rendezvény célja az európai és afrikai országok tehetségeinek összegyűjtése, és egy nagyobb irodalmi egység létrehozása volt.
Magyarországot a fórumon Viola Szandra képviselte. A 26 éves költőnő gyerekkora óta ír verseket. Emellett a tánc és az ének érdekli, és modellkedéssel is foglalkozik. 2008-ban Léleksztriptíz címmel jelent meg kötete, amelyben hat-hét év válogatott munkáit gyűjtötte össze. A könyv különlegessége, hogy a versek mellett a fiatal lány saját aktképei jelentek meg illusztrációként, amelyeket profi fotósok készítettek.
Viola Szandra verseiből szemezgettünk:
Szemek
Világosság dől a tárgyakkal átlyuggatott térre,az arannyal üres fényben
vagyunk, világgal betakarva
szemgolyó-csecsemők.
Belőlem
Kiült a só szempillámra.
Mély, tengeri hulláma
elkoptat, feloldja csontjaim,
elhalt állatok gerincét.
Építem versem, a kőszobát,
Látni a sírás cseppkövét.
Ünnep
Tavasz jön, kivedlünk bőreinkből.
Itt húsvéti szalvéta,
giccs a feltámadás.
Üres állkapcsok.
Hiányainkat szerelemnek nevezzük.
Lelketlen betonon futnak anyáink.
Bátyáink locsolkodó esők.
Kinyílt testekkel lányaink vagyunk:
forró testkabátok.
Az egész hiánya
Hajnal. Óriásira nőtt mészároslegények készítik a holnapot. A halálok felárazva. Darabokká egészül a test. Romokba öltöztet a fény. Jó szanaszét heverni az egyben. Álmom súlya könnyelműség! Csak kiülsz a hegytetőre, mint öröm az arcra. Képzelegsz, sellő mellei közé szorult tengeri csillagot...
Már egy éve csak azt jegyzem meg, amit elfelejtek, és szerte széjjel lakom a világban, bogarak zúgó villamossága ingerel, a maradék sört az útra öntöm, hadd fusson részegen.
Nem mindenki tapasztalja meg a szomorúság örömét.
Lehet, hogy nem tanultam meg jól élni.
