1911. május 18-án érte a halál a legendás zeneszerzőt, karmestert, akit a 19. század második felének egyik legbefolyásosabb művészeként tartanak számon.

Gustav Mahler a csehországi Kalischtban (Kaliste) született 1860. július 7-én. A bécsi konzervatórium, majd az egyetem hallgatója, emellett Anton Bruckner magántanítványa volt. Korai műveinek jelentős része elveszett illetve megsemmisült, a megmaradtak pedig jelenleg kiadatlanok. 1880-tól kezdve karmesterként működött a monarchia kisebb-nagyobb városaiban. Munkásságára a hatékonyság volt jelemző: új próbarendet készített, szólampróbákat vezetett be és előtérbe helyezte a mély drámaiság ábrázolását.

1888-tól 1891-ig a budapesti Operaház igazgatójaként működött: az ő vezetése alatt került az Operaház műsorára többek között Richard Wagner Ring tetralógiájának első két darabja és a Parasztbecsület Pietro Mascagni-tól. 1891-től a hamburgi városi színház, a Stadttheater első karmestereként dolgozott, majd, 1897-ben Bécsbe utazott és a bécsi Hofoper karmestere és igazgatója lett. 1907-től a New York Metropolitan Operájának dirigense és 1909-től a New York Philharmonic Society vezetője volt.

A szerző első művének A panaszos dal című kantátáját tartják, melyet 1878-ban komponált. 1892 és 1898 között írta meg A fiú csodakürtje című dalciklusát. Utolsó műveinek egyike a Dal a földről című, melyben kínai költemények hangoznak fel. Mahler kilenc befejezett szimfóniát hagyott ránk, a II., III., IV-ben énekhang is megszólal. A nyolcadikban, az „Ezrek szimfóniája" néven egy monumentális kantáta hangzik fel. Az utolsó szimfóniáját, a tizediket Krnek fejezte be 1932-ben.

Mahler 1911-ben egyik kislánya halála után és saját egészségének romlása miatt visszautazott Bécsbe: itt hunyt el május 18-án.


Forrás: fidelio.hu